Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Auckland
Whangarei
Whitianga
Rotorua
Taupo
Tongariro N.P.
Napier
Wellington
Picton & Blenheim
Abel Tasman N.P.
Kaikoura
Arthur's Pass N.P.
Westland N.P.
Queenstown
Fiordland N.P.
Invercargill
Dunedin
Mt. Cook & Lake Tekapo
Christchurch
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Taupo

Rotoruából Taupoba és egy sikertelen ejtőernyős kísérlet
2004-10-31
Reggel viszonylag korán keltünk, mert Beth, a Funky G.V. recepciósa 2 nappal korábban ezen a napon reggel fél 11-re foglalta be a Taupo-tó melletti ejtőernyősugrást. Ez meg nem akartuk lekésni. Reggeli után becuccoltunk tehát az autóba és nekivágtunk a 85 km-es távnak. Vasárnap lévén szerencsére alig voltak az úton, így lehetett neki nyomni, mint atom, így aztán 1 óra múlva már Taupoban voltunk. Első lépésként szállást akartunk keresni, de aztán az első pár sikertelen kísérlet után úgy határoztunk, hogy inkább majd az ugrás után. Kimentünk tehát Taupo repterére, hogy elvégezzük ezt az adrenalinpumpáló mutatványt.

Érkezéskor széles mosollyal fogadtak a lányok és srácok (miért is ne tették volna, amikor 4-en majdnem 1000 dolcsit hoztunk a háznak pikk-pakk) és egy rövid eligazítás után kitöltettek velünk egy ívet, majd megnéztünk egy videófilmet az ugrásról. Az idő odakint csodálatos volt, így egy kicsit gondolkodóba estünk a fényképek és a videófilm megrendelésével kapcsolatban de aztán a végén elvetettük az ötletet, mert az majdnem ugyanannyiba került, mint maga az ugrás. A Taupo melletti tandem ejtőernyős ugrásnak az a legnagyobb stenkje, hogy ilyen "kevés" pénzért egész Új-Zélandon nem lehet ugrani. Itt ez 199 dolcsi általában (reggel kedvezményesen 185, ezért mentünk mi reggel) máshol meg ugyanezért a magasságért 299-et vagy még többet számolnak fel. A videó egyébiránt 149 dolcsi volt 24 fényképpel együtt. Azért az egy kicsit sok. Sajnos nem mi voltunk az elsők ezen a napon így várnunk kellett a sorunkra. És sajnos ez lett a pechünk, ugyanis mire mi kerültünk sorra, az ég beborult olyannyira, hogy bár mégis az ugrás mellett szavaztunk mind a 4-en (annak ellenére, hogy előzőleg megegyeztünk, hogy CSAKIS tiszta időben ugrunk), a repülő felszállás után visszatért a reptérre, mert már 2000 láb magasságban (ami kb. 600m) vastag felhőréteg borította az eget. A szervezők és a profi ejtőernyősök úgy döntöttek, hogy ilyen időben nem lehet ugrálni az égből, így azt mondták nekünk, hogy vagy várjunk egy kicsit, majd jöjjünk vissza délután. Mi nem akartunk várni, ezért másnap reggel 9.20-ra újrafoglaltuk az ugrabugrát.

A szokásos kérdés persze megint felmerül, azaz hogy miért is jöttünk ide? Természetesen az ejtőernyős ugrás is közrejátszott de a helyzet egyébként is az, hogy ha az ember Új-Zélandon jár, a Lake Taupo-t bizony látni kell! Ez a tó ugyanis egy 25 ezer évvel ezelőtt egy akkortájt itt található hatalmas vulkán kitörése által jött létre. Ez a kitörés olyan óriási erejű volt, hogy az ősvulkán 800 köbkilométernyi hamut és lávát köpött ki. Ez a hamuréteg valószínűleg az egész Északi szigetet beteríthette, ugyanis még a 800 km-re keletre található ma már Új-Zélandhoz tartozó Chatham Island-ra is került belőle 10 cm. Azért az nem semmi. I.sz. 181-ben aztán egy újabb hatalmas kitörés következett ugyanebből a régióból (még jó hogy akkor nem éltek itt emberek egyáltalán, mert mindenkinek meszeltek volna), amikor is néhány pillanat alatt 30 köbkilométernyi ganyé (na jó, láva) került a Föld gyomrából a felszínre, s ez kb. 900 km/h-s sebességgel utazva a Hawkes Bay-ben található mai Gisborne és Napier területét teljességgel beterítette. Jujj de cudar lett volna azt végignézni. Ma már Taupo és környéke egy nyugodt vidék, s a tó látványa maga a csoda. Tiszta időben csakúgy tündökölnek a tó déli végén a Tongariro Nemzeti Park méltóságteljes vulkánjai, de úgy egyébként is egy olyan igazán kikapcsolódós hely. Hát, ezért jöttünk. :)

Szóval tehát az elmaradt ugrásnál tartottam... Egy kicsit szomorúan jöttünk el a reptérről (hiszen annyira fel voltunk villanyozva, hogy egy várost beterített volna a fényünk) de hát ez az élet, nincs mit tenni. Talán majd másnap, reménykedtünk. A reptérről elindultunk tehát szálláskeresőbe és rövid úton megtaláltunk egy Sunset Lodge nevű hátizsákos hostelt 4 km-re a központtól, ahol fejenként 19 dolcsi / éjszaka díjért vettünk ki egy 4 ágyas szobát. A hostelben összefutottunk egy Florian nevű jófej német sráccal is, akivel még pár nappal korábban Rotoruában találkoztunk. Neil felajánlotta neki, hogy ha akarja, akkor velünk tarthat délutáni körtúránkra Taupo körül, s ezt az egyedül utazó srác örömmel el is fogadta.

Egy rövid szendvicsebéd után első programként a város határában lévő Huka Falls-hoz indultunk. Ez egy igen látványos vízesés, melynek állítólag a Maorik szemében is valami speciális szerepe volt. Szó ami szó tényleg szép volt ez a kis vízözön de a felhős idő miatt nem jöttek ki annyira a türkiszkék színek, melyeket képeslapokon mutogatnak Tauposzerte. A Huka Falls-nál mindössze egy fél órát töltöttünk, majd felmentünk egy közeli dombtetőre megnézni a Hold krátereit. Ez, azaz eredeti nevén a Craters of the Moon egy termál terület, ahol kráterszerű gödrökből forró gőz tör az ég felé. Végül is ez az egész Északi sziget középső részére jellemző, hogy minden tele van termálvízzel és vulkanikus tevékenységgel, ugyanis a Föld mélyében ezen a területen találkozik a Pacific Plate (azaz a Csendes-óceán alatti tektonikus lemez) az Indo-Australasian Plate-tel (ami az Indoausztrál lemez). Az utóbbi szép lassan gyűrödik be az előbbi alá, s ennek következtében megy itt a nagy móka. Vulkánok törnek ki, földrengések rázzák meg időről-időre a vidéket és mindenhol termálvíz és gőz tör a felszínre. Poén. :) A kráterek körül kb. 1 órát sétálhattunk - óriási volt, pedig már kezdett lassan "unalmas" lenni ez a sok gőz -, majd visszaszálltunk az autóba és hazavezettünk. A hostelben aktív szinyelést folytattunk, valamint leültünk és tervezgettünk egy kicsit az előttünk álló napokra. Erre elsősorban azért volt szükség, mert az északi szigetről kedvezményes áron csak előre telefonon lefoglalt és megvásárolt jeggyel lehet átkelni a déli szigetre és a minél jobb kedvezményekért mihamarabb meg kell tenni a foglalást. Rövid tervezőmunka után kitaláltuk, hogy november 8-án, hétfőn fogunk majdan Wellingtonból Pictonba áthajózni. Neil fel is hívta az Interislander Komp cég ingyenes telefonszámát és hipp-hopp lerendezte a "papírügyeket".

A délután folyamán még megálltunk egy Pak N' Save-ben bevásárolni, hogy este ismét mennyei lakomát kanyarinthassunk. Vagyis ezt az "öreg" Shauly tette de azért mi is kivettük a részünket, amiből csak tudtuk. Egyszerűen óriási nagy szerencsénk van az öreg Dzsízösz-szel, komolyan mondom ilyen jókat már régen nem ettem, a manus iszonyat jól főz. Ha Shauly nem lenne, biztos 2 perces nudlikon és tsi. élném túl a mindennapokat, így meg olyan jókat eszünk, hogy csoda. Hatalmas mák, hogy egy ilyen jófej csóka akart velem utazni, s ráadásul még kitűnő szakács is az ember. God Bless Jesus! :)

Az este folyamán még a hostelben összegyűlt csapattal beszélgettem egy ideig, majd 10 magasságában elvonultam aludni. Másnap megint korán kellett kelni, hogy le ne késsük az ugrást.

Újabb elmaradt ugrás és egy mozizós, zabálós délután
2004-11-01
A korai kelés ugyan megtörtént de a felhős idő és a szemerkélő eső miatt a 9.20-as ugrásunkat törölték. Ígéretet kaptunk, hogy a speckó árért ugorhatunk bármikor később is a nap folyamán, így aztán reménykedve 2 óránként mindig felhívtuk a repteret, hogy mi a pálya.

Mivel nem akartunk ölbe tett kézzel a hostelben ülni, ezért bevezettünk a belvárosba és pár órán keresztül csak bolyongtunk. Ez alkalommal mindenki mást akart csinálni, ezért szabadprogram következett, ami alatt nekem szerencsésen sikerült a 256 Mbyte-os Compact Flash kártyámat 100 dollár ellenértékében kicserélnem egy máshol 300 dollárba kerülő 512 megás SD kártyára, s így ismét nem kellett aggódnom, hogy limitált a fényképek számának készítése. Imádok kattingatni és utálom, ha van egy bizonyos korlát. Erre egyébként azért volt szükség, mert a régi gépem és az új gépem különböző formátumú memóriakártyákat használtak és a nagyobb memókártyámat a régi gépemet megvásároló brit csáve nem akarta megvenni. Szóval rajtam maradt egy kártya, amivel nem tudtam mit kezdeni és így megoldottam ezt a problémát is. Na de erről nem is csacsogok itt többet. A délelőtt hátralévő részében még internezetem egy sort, majd összetalálkoztam a többiekkel és visszavezettünk a hostelbe.

A délután nyugis volt. Egy ideig a szálláson viribültünk, majd kitaláltuk, hogy elmegyünk mozizni. Az idő továbbra is borús és esős volt, így az ejtőernyős ugrásról szó sem lehetett. Választott mozifilmünk egy úgy-ahogy művészfilm lett "Coffee and cigarettes" címmel. A film egész jó volt és sikeresen kikapcsolt bennünket. Mozi után tettünk még egy közös sétát, majd újfent visszakocsikáztunk a szállásra. A délután folyamán közösen megkérdeztük Floriant, hogy - mivel Helen másnap már lelépett - van-e kedve hozzánk 4. emberként csatlakozni. Úgy tűnt, hogy a terveink eléggé fedik egymáséit nem csak látnivalók, hanem időbeosztás szempontjából is, így a manus boldogan igent mondott. Az esti program előtt még rábeszéltük Shauly-t Neillel, hogy Jézus kinézetű frizuráját vágjuk le és formáljunk a manusból egy fiatalembert ismét, s mivel az öreg Dzsízösz belement a dologba, így Neil-lel jól kihajszobrászkodtuk magunkat Shaulyn.

Helennel ez volt az utolsó esténk, ezért úgy döntöttünk, hogy ezen az estén nincs főzőcske, hanem elmegyünk és vacsorázunk egyet egy étteremben. 7 óra magasságában felöltöztünk hát a lehető legjobb ruhánkba (hmm), majd immáron harmadszor bekocsikáztunk a belvárosba. Sajnos a leggyengébb éttermekben is min. 20 dolcsi volt egy tál étel (ami azért elég sok, pláne, hogy nincs rá biztosíték, hogy ennyiért jól is laksz), így aztán végső megoldásként a helyi Pizza Hut-ba mentünk, ahol 15 dolcsiért "all you can eat" (amennyi beléd fér) büfés vacsi volt a kínálat. Ez nekem pont jól is jött, mert majdnem megpusztultam már az éhségtől. Kb. 10x (nem vicc) fordultam vissza, az utolsó körben már elkerültem az asztal sarkát, nehogy kipukkadjon a hasam. Iszonyúanborzasztómódon telezabáltam magam és rettenetesen jól esett. Vacsi után aztán egy ír kocsmában iszogattunk még egy ideig (vagyis én nem mert valakinek vállalnia kellett a sofőr szerepét) aztán 11 magasságában hazatértünk pihizni.

A Helen-nel együtt töltött hét nagyon jól sikerült, bár egy kicsit talán az zavart, hogy a már 8 éve 6 hónapot Új-Zélandon töltött galápagosi cimborám osztotta mindenkinek a lapokat, hogy hova menjün és hova ne, a srácok meg túlzottam hallgattak rá. Én szeretem magam felfedezni a dolgokat pláne, ha valaki olyan helyekkel kapcsolatban is véleményt alkot, ahol soha nem járt. A másik meg, hogy mindenki másképp látja a dolgokat és egyes helyeket. (Ez utóbbira a legjobb példa a később meglátogatott Napier volt, ahol mi 2 napot töltöttünk mert annyira tetszett a hely, Helen meg nem is javasolta, hogy elmenjünk oda, mert neki anno nem igazán jött be.) A legőszintébben azt tudom tehát mondani, hogy nagyon örültem, hogy találkoztam Helen-nek de talán jobb, hogy olyan emberekkel utazom, akiknek ebben az országban ugyanúgy minden új, mint nekem.

Az igazság, hogy Taupo-ból nem sokat láttunk és a rossz idő miatt tóparti kirándulásokat sem tudtunk a programba illeszteni de hát ez az élet. Ez most így alakult. Ide is lesz miért visszajönni, ha esetleg úgy alakul majd. Másnap viszont irány 100 km-re délre a Tongariro Nemzeti Park! Már alig vártuk a frissítő túrázást.

Folytatás: Tongariro Nemzeti Park (2004.11.02. - 11.04.)



Home  - Napló  - Új-Zéland  - Taupo

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)