Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Merida
Los Llanos
Maracay & Choroni
Caracas
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Venezuela

Érkezés Venezuelába
2004-07-12
A limuzinnal délután fél 6 körül értünk a határhoz. A Kolumbia-Venezuela határátkelőhely ezen a helyen maga a vicc. Jobb oldalon, bal oldalon árusok a bódéikkal várják a vevőket, sokan a útlevél pecsételésre várókat is megtámadják mindenféle fain ajánlatokkal. (Mint pl. vadiúj alsónadrág). Nekem ilyenekre persze se időm, se szükségem nem volt, így azonnal beálltam a pecsételős ablakhoz és vártam, hogy a vámtiszt vajon észreveszi-e a vízum érvényességének túllépését. Nos, természetesen észrevette és miután végigolvastatta velem a fél útlevél magyar nyelvű részét (csak hogy hallja, hogy hangzik a magyar nyelv), megkérdezte, hogy miért nem hagytam el az országot időben. Én mondtam neki, hogy "3 hetet adtak, én 3 hete jöttem hétfőn, szóval nem léptem én túl semmit, ma van a határidő..." Erre a dátumra mutogatott, hogy a júli 11. az előző nap volt, mire én hogy hát "barátom látod, hogy nekem nincs is órám", de ez persze nem használt. Ezek után közölte mosolyogva - mert egyébként egy kedves arcú csávónak tűnt - , hogy 100 dollár vízumtúllépési díjat kéne fizetnem (az összeg kimondásakor a háta mögötti fiatal csajszi felnevetett, ami nekem azt jelentette, hogy csak szivatni akar), de kb. 3-4 percig nem engedett tovább, csak mosolygott rám mint a vadalma, hogy "na most akkor mi lesz". Már a hátam mögött is mérgelődtek az egyes emberkék, hogy "ideje lenne mozogni", mire a csávó végül barátkozóan átnyújtotta az útlevelemet egy "enyje!" kíséretében. Megköszöntem a kedvességét (közben persze azt gondoltam, hogy ha most kimennénk a hóra akkor megmutatnám neki, hogy kivel szórakozzon 5 percen keresztül ilyen hülyeségekkel), majd visszaszálltam a limuzinba. Fél perc elteltével már szálltam is ki az autóból újra, hogy a Venezuelába való belépést elintézzem. Ez ment is mint a karikacsapás, majd még mielőtt továbbindultunk volna az egyik vámtiszt a limuzin összes utasának a cuccát kipakoltatta egy asztalra, velem az élen, akinek a csomagja mára már eléri a 28 kilót. Nyitogatta laptopomat, nyomogatta a billentyűit (majdnem pofonvágtam a büdös kölykét emiatt, most mit merészel, én se nyomogatom a géppuskáját), de miután kiderítette, hogy turista vagyok (ez legalább 5 percébe telt), megköszönte a közreműködésemet és továbbengedett. A határom szerettem volna még egy képet készíteni a "BIENVENIDOS A VENEZUELA" táblával de erre már nem volt idő. Túl sokat szórakoztunk a határátlépéssel, indulni kellett tovább.

A határ és Maracaibo között egy olyan "mutatványt" tapasztaltam, mint amit még életemben nem láttam. A venezuelaiak tudván, hogy Kolumbiából mindenki csempészi kifelé a drogot, mint atom, írd és mondd, 5 kilométerenként állítottak fel egy ellenőrzőpontot, ahol minden egyes alkalommal személyazonosság igazoltatást hajtottak végre. Kb. a 10. alkalom lehetett, amikor újból kivetették a hatalmas hátizsákomat a csomagtartóból és újból szétpakkoltattak. A szétpakoltató katonatiszt (vagy rendőr) srácot leginkább az érdekelte, hogy magyarként hogy beszélhetek én ilyen jól spanyolul. Mondtam neki, hogy már egy néhány hónapja Dél-Amerikában utazgatok és egyszerűen rámragadt a nyelv. Ezek után a munkám és egyéb felől érdeklődött (majdnem betakartam a csavót, most mi köze van hozzá, hogy mit csinálok) de a szokásos "diák vagyok" szöveg itt is bevált annak ellenére, hogy az nem adott választ az utazgatásomhoz szükséges pénz előteremtésének eredetére vonatkozóan. Végül aztán továbbengedett ez is gond nélkül. Ezek után még 5-10 közötti alkalommal állítottak meg, majd este 9.30-ra végre befutottuk Maracaiboba.

A venezuelai fogadtatás tehát nem volt valami felemelő de azt mondták a helybéli útitársak, hogy ez csak és kizárólag ezen a szakaszon ilyen cikis. Mondom akkor jjjo. :) Érdekesség még, hogy a határt átlépve azonnal látszott hogy egy másik országban vagyunk, mert szinte minden autó valamilyen amerikai dög, a kocsik fele limo, a másik fele meg terepjáró vagy pick-up. Jó kis benzinzabáló gépek. Na hja, Venezuelában nincs gond az olajjal.

A maracaiboi buszpályaudvaron az autóból kiszállva azonnal megtámadtak az "utasszerző ügynökök", akik a sok sok busztársaság egyes buszaira toborozzák az embereket és mikor az egyikkel közöltem, hogy "hátrébb az agarakkal cimb, előbb étel a gyomorba, majd beszélünk Meridáról", mire közölte, hogy az utolsó busz aznap Merida felé már kifutott az állomásról de még a hátsó úton elkaphatjuk. Rohanás, buszleintés és 2 perc múlva már Merida felé való robogás következett. Még szerencsém volt, hogy reggel kivettem elég kolumbiai peso-t, amit aztán Maicao-ban átváltottam venezuelai bolívares-re, mert éppen volt nálam annyi, hogy kifizessem a 25 ezres buszjegyet a 8 órás útra. Az egyetlen probléma az volt, hogy délben ettem utoljára és farkas éhes voltam de szerencsére egy 20 perc múlva ez is megoldódott, mert megálltunk egy helyen ahol volt ATM automata is és kajálda is. Gyorsan kivettem tehát egy kis zsírt és bevásáltam étekbű. A szendvicseket természetesen már a buszon fogyaszottam el. Indulás után még egy fél óráig egy nyakláncokat áruló helyi srác süketelését hallgattam, majd végre elcsendesedett a busz és bealudtam mint gép. Hoppsz, ez gyorsan ment - gondoltam. Pár órája még Santa Martaban hülyéskedtem a cimborákkal, s mire felébredek már egy teljesen más világban leszek 18 órával és több mint 1000 km-rel arrébb.

Folytatás: Merida (2004.07.13. - 07.16.)



Home  - Napló  - Venezuela

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)