Guatemala

Érkezés Guatemalába
2004-09-02
El Salvador és Guatemala határátkelője Las Chinamasnál egy folyó fölött átívelő híd. Ezen ballagtam át Guatemalába nem sokkal délután 2 után. A túloldalra érve még gyalogolnom kellett vagy 10 percet, mire elértem a buszállomásig de 3/4 3 után már Guate felé robogtam egy csirkebuszon. (Csirkebusz = Amerikai iskolabusz típusú jármű) Csak a későbbiek kedvéért jegyzem meg, hogy az ország fővárosát is ugye Guatemalának hívják, de a megkülönböztetés kedvéért azt angolul Guatemala City-nek ismeri a világ, a helyiek pedig Guate-nak hívják.

Guatemala déli vidéke gyönyörű hegyes-völgyes táj apró falvakkal tagolva. Helyenként lassabban, helyenként meg mint állat haladtunk előre, hol leszálltak, hol felszálltak emberek. Fain volt a menet és nyugis. Kb. 1,5 órája lehettünk úton, amikor belekerültünk egy zivatarba, s pechemre a mellettem lévő ablak beázott, így a táskám is meg én is frankón vizesek lettünk. Na mondom, szevasz, jók ezek a guatemalai buszok. Aztán elállt a zuhé és ismét napsütésben, közel 3 óra zötykölődés után fél 6 körül be is értünk a fővárosba. A központi pályaudvar egy konkrétan atom forgalmas városrészben van, a 9-es zónában. A buszról leszállva hatalmas utcai dugó, dudálás és kiabálás fogadtak. Azonnal letámadott egy pár taxis is, de néhány perces alkudozás után mégis úgy gondoltam, hogy inkább tömegközlekedéssel megyek el a másik pályaudvarra, ahonnan az Antigua felé menő buszok mennek. A tömegközlekedés poén és stenk fíling, gondoltam én. Valójában jól is gondoltam, csak Guate-ban az a gáz, hogy rengeteg busz ajtaját nem lehet becsukni, vagy az állandó leszállók és felszállók miatt nem csukják be egyszerűen. S mivel Guatemalában a zöld kártya nem kötelező egy jármű forgalmi engedélye mellé, így az abszolút karban nem tartott autók csak úgy okádják a füstöt. A levegő CO2 tartalma ebből következően igencsak meghaladja az egészséges szintet és ez bizony nem stenk. Az egyik közlekedési lámpánál pl. megállt mellettünk egy busz és amikor elindult, akkor kajakra a mi buszunk utasterébe nyomatta a fekete füstöt a kipufogó. Az emberek meg köhögtek egy fél percig, aztán mindenki ült nyugisan és mosolygósan tovább. Úgy látszik, mindent meg lehet szokni...

A 20 percnyire lévő másik buszpályaudvarra érve azonnal elkaptam egy Antigua felé menő csirkebuszt, s bár a jegyszedő gyerek itt is galád módon leszedett dupla menetdíjra a táskám miatt, a városból kivezető út forgalmi dugójától eltekintve az út viszonylag gyors volt és kellemes. Kb. este 7 lehetett mikor beértünk Antiguába.

A buszról való leszállás után odajött hozzám egy helyi fickó, hogy információt adjon. Először csak integettem, hogy nem kell nekem segítség (ugyanis az összes téged leszedni akaró is így kezdi) de aztán megnyugtatott, hogy őt a város önkormányzata fizeti, hogy a frissen érkezett turistákat eligazítsa és vigyázzon arra, hogy ne lopjanak meg senkit. Antigua ugyanis Guatemala talán leglátogatottabb városa, s mint kedvelt turistacélpont, így a tolvajok számára is vonzó. A legfontosabbak kiderítése után elballagtam egy, az útikönyvem által ajánlott Posada Ruiz 2 nevű diákszállóba és 25 quetzal-ért kivettem egy apró kis szobát. (Guatemala pénzneme a "quetzal" - ejtsd: "kecál", ami ugye egy Közép-Amerikában élő zöldes-pirosas színű madárka - és jelenlegi árfolyamon 1 USD = 7.90 Quetzal). Lecuccolás után "egyéb hostellakóktól" megtudtam az olcsó kajáldák nevét és helyét, így első lépésként azonnal el is mentem lakmározni egyet egy kínaiba. Ezt a projektet sikeresen le is nyomtam, majd vacsi után tettem egy rövid sétát a belvárosban és visszatértem a szállásra pihizni.

Az este hátralévő részében naplót írtam és zenét hallgattam, majd éjfél körül utolért az álom.

Folytatás: Antigua (2004.09.03. - 09.05.)