San Salvador

Érkezés San Salvadorba és egy nyugis délután
2004-08-30
San Salvadorba már első látásra sem szerettem bele. Az utcák dugig autókkal, melyek okádják a füstöt, s ezáltal olyan szennyezett a levegő, hogy napi 3x belakik vele az ember. A hosszú életnek ez persze biztos nem a titka El Salvadorban. A buszról leszállva azonnal megtámadott 1-2 taxis, de én azt a manust választottam, aki oda se jött. Én kis piszok. De szeretném elérni, hogy a taxisok megtanulják, hogy hogy működik egy utazó gringó gondolatvilága. Ha állandóan zaklatják ugyanis az embert, akkor tutira azt a szervízt választod egy idő után, aki nem tukmálja magát rád. Na mindegy, kicsit alkudoztam szóval a manussal, aki 3.50-ért végül elszállított az útikönyvem által ajánlott egyetlen hátizsákos hostelbe.

A Ximena's Guest House nevű egység egy egész nyugodt kis környéken, kertvárosi környezetben figyelt. Lakóinak száma érkezésemkor 5 fő volt, ebből egy lány, az amerikai new hampshire állambeli Ryanne volt a szobatársam a legolcsóbb, 6 USD / éjszakás többágyas szobában. Vele érkezésemkor váltottam egy pár szót, aztán azonnal elsiettem Guatemala nagykövetségére, hogy kiderítsem mi a szösz is a vízummal. A recepciós srác elmagyarázta, hogy hogy jutok oda SZKV-val ("szalvadori közlekedési vállalat"), s szavait megfogadva fél óra múlva már a követség előtt tébláboltam. Sajnos későn érkeztem, mert csak délig volt ügyfélfogadás, de legnagyobb szerencsémre pont jött kifelé az egyik ügyintéző hölgy, aki kedvesen közölte, hogy 2004 június 1. óta nem kell vízum Guatemalába a magyar állampolgároknak. (Mivel beléptünk az EU-ba ugyi.) Azt is megtudtam az illető hölgytől továbbá, hogy El Salvadorba pedig 2004. augusztus 1-től nem kell nekünk vízum, hasonló okokból. YES!!!! Ez egyszerűen hihetetlenül jó hír volt. Azok után, amit Quitoban szívtam még a kolumbiai vízummal, igazán nem hiányzott egy újabb felvonás. És hogy El Salvadorba meg éppen csak, hogy 1 hónapja jöhetünk be vízummentesen, ez meg aztán állati nagy szerencse. Éreztem én, hogy nem kell annyira sietni. (Az eredeti tervek szerint július elején, azaz 2 hónappal ezelőtt értem volna ide.) HOHÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, EZ A LEGNAGYOBB STENK!!!!! Annyira örültem, hogy el sem hiszitek.

Jókedvűen "szeltem" az utcákat és az aznapi programtervezet 2. feladatát igyekeztem minél előbb elintézni, azaz a vk repjegyem dátumait (újfent!) át akartam tetetni későbbre. Jelen esetben csak 1 héttel arrébb, azaz szeptember 12. helyett 19-re. A helyi Star Alliance legfontosabb képviselője az amerikai United Airlines volt, így az ő irodájukba dzsaltam el. Útközben még megálltam 1 órát internetezni, majd du. fél 3 körül már a United irodájában ültem és változtattam meg a dátumokat. Egy-két óceániai szakaszon (pl. Rarotonga és Fiji között) ugyan már csak a várólistára tudtak feltenni de az nekem báre mindegy, én ugyanis pozitív vagyok mint Magic Johnson HIV eredménye. Vagyis a remény nagyon erős, hogy a várólistából előbb-utóbb hely lesz. :) A sikeres dátumváltoztatás után bekaptam egy Wendy's-ben egy hamburgert, majd fogtam egy buszt és San Salvador központjába mentem egy kellemes sétát tenni.

San Salvador központja maga a ciki. Koszos utcák, jellegtelen épületek, teljes gáz. Van 1-2 templom meg egy vadiúj katedrális de a városkép nem megnyerő egyáltalán. Persze senki nem állította az ellenkezőjét de az ember mindig remél és bízva bízik. :) Az utcákon éppen egy vásár volt, így in medias res sétálni kezdtem az embertömegben. Újabb Liliput fílink kerített hatalmába, kb. 2 fejjel voltam magasabb a legmagasabb embernél is. Nézett is mindenki mint Jenő a moziban, én meg csak mosolyogtam mindenkire mint a vadalma. A város vadiúj katedrálisába érve azonnal odajött hozzám egy "hölgy", hogy meginvitáljon egy kávéra. Azért írtam, hogy "hölgy", mert annyira volt nőies, mint Arnold Schwarzenegger, azzal a különbséggel, hogy Arnold ügyesebben borotválkozik mint ez a transzvesztita majomarcú. A fél kiló púder is nehezett bírta eltakarni ugyanis a kora reggeli borotválkozás nyomait. Emberünk egy ideig próbálkozott, majd mikor közöltem vele, hogy egyedül akarok lenni és kész, akkor eloldalgott, mint az öreg Borzi. Hogy miért engem találnak meg "ezzel" az ilyen emberek??? Hmmm, nem tudom. Általánosságba véve egyébként tényleg kedvesek voltak a salvadoriak az utcán, egy-egy esetben még a buszvezetők is odaintettek a buszból, "mintha gyerekkori cimborák volnánk". Meg amikor pl. a United Airlines irodába mentem, akkor is egy fiatal srác - akitől útbaigazitást kértem az utca közepén- elkísért a 10 percnyire lévő megállóba, hogy el ne vesszek. Az emberek kedvessége tehát nem volt kamu.

Kb. fél órát sétáltam még az "ismerkedési próbálkozás" után a központban, majd fogtam egy buszt és visszabuszoztam a Boulevard de los Héroes környékére, ahol a hostel volt. Na ez a másik. Van ugye a központ, ami tiszta gáz. Aztán itt van ez a sugárút, ami meg tiszta amerika. Ahová nézel, mindenütt plázák, Pizza Hut, Burger King, Wendy's, Domino's Pizza és tsi. (Kivéve McDonald's!!!! El Salvadorba valamiért nem jutott be Donald bácsi.) A plázák esetében egyetlen dolognak örültem nagyon, az pedig a mozi. Be is sétáltam a Cinemark mozikomplexbe és kinéztem egy filmet, mely este 6.20-kor kezdődött. Mivel volt még egy órám, így visszaballagtam a hostelbe ejtőzni egyet. Itt beszélgetésbe elegyedtem egy magát 25 évesnek képzelő 70 év körüli amerikai hippi öregasszonnyal, valamint egy huszonéves washington állambeli lánnyal, Jessicával. A mozis ötlet hallatára Jessica úgy döntött, hogy velem tart így együtt indultunk el vissza a plázába. Útközben belefutottunk Ryann-be is, akit sikerült rábeszélni, hogy jöjjön velünk. A film Steven Spielberg legújabb remekműve, "A terminál" című nagysikerű alkotás volt Tom Hanks-szel és Catherine Zeta Jones-szel a főszerepben. Meg kell mondjam, nagyon jót szórakoztunk és szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a filmet. Kellemes kikapcsolódás!

Mozi után Jessica hazament, én meg Ryann-nel az időközben a városra szakadó esőben elsétáltam egy közeli étterembe bekapni egy pár falatot és legurítani egy-két sört. Ez teljesen fainul is sikerült, majd este 11 körül visszasétáltunk a hostelbe. Itt az egyik hostelben lévő ír lány megkért, hogy vásároljam meg tőle a Guatemaláól megmaradt quetzaljait és adjak érte dollárt. Gondoltam, miért ne és 1020 quetzalt megvettem a csajszitól. (1 dollár = 8.1 quetzalért, ami később kiderült, hogy elég jó üzleti fogás volt mivel az eredeti árfolyam 7.9 körül mozog.) Újdonsült amerikai cimboranőmmel aztán még vagy további 2-3 órán keresztül beszélgettünk, majd éjjel 2 után valamikor elpilledtünk. Ryann rábeszélt, hogy maradjak még egy napot San Salvadorban, így nem volt gáz a késői alvás.

Egy eseménytelen, nyugis nap El Salvador fővárosában
2004-08-31
Reggel kb. 10-ig aludtam. Ryann már korán reggel lelépett, mert ő munkaügyben tevékenykedik ebben a legkisebb latin-amerikai országban, egy valamilyen NGO-nak ("non governmental organization" - azaz nem kormányügyi szervezetnek) dolgozik egy pár héten át és mindenféle találkozókon szervezi a dolgokat. Kelés után ettem egy fain kis reggelit, majd megnéztem egy borzasztó filmet a TV-ben Steven Seagal főszereplésével. Ryann du. 1 körül futott be, visszaérése után összeszedtem magam én is és elmentünk ebédelni egy közeli étterembe. Ebéd után fagyiztunk egyet egy Wendy's-ben, majd Ryanne ismét munkaügyben intézett valamit, én meg eközben elmentem internetezni 1,5 órát. Internetezés után meg elmentem, hogy kivegyek egy kis lóvét a bankból mert mindenki óva intett, hogy Guatemalában nincsen CIRRUS automata és ha nincs nálam elég kp, akkor bajban lehetek.

És most egy poén: a bankhoz érve odaköszönt nekem egy fiatal lányka. Beszélgetésbe elegyedtünk és kiderült, hogy a lelkem californiai. (Érdekesség az is, hogy az USA-ból származó utazók közül a kaliforniaiak, a floridaiak, a texasiak és a new yorkiak mint az államot mondják, nem az országot, ha megkérdezed őket, hogy honnan jöttek. (E.g. "Where are you from?" , mire a válasz: "I'm from California".) Szóval dumálok a csajjal és kérdezi tőlem, hogy én honnan jöttem. Mondom neki, hogy Magyarország ("I am from Hungary"), mire felcsillant a szeme és közölte, hogy az egyik nagybátyja az meg német. (" - Really???? One of my uncles is from Germany!!!"). Én pislogtam a csajra, mint vuk, mikor a zsákmányul ejtett TÁS-t nézte, de a kiscsaj nem vette a lapot. Próbáltam valahogy előhozakodni vele, hogy a két ország nem ugyanaz de gondoltam egy nap majd megtanítja neki az élet úgyis, hogy nem úgy van az ahogy. Ha meg nem tanítja meg, az se baj. Csak szomorú. Pedig én tényleg bírom az amcsikat úgy általában de az ilyen tudatlanok rontják az ország hírnevét. Na erről ennyit. Rövid beszélgetésünk villámgyors elköszönésbe torkollott mondanom sem kell és visszasétáltam a hostelbe. Itt egy kicsit birizgáltam a számítógépemet, majd befutott az abszolút jófej amerikai csajszihaverom Ryann és egy rövid pihi után az aznapi szakadó esőben elsétáltunk a közeli Pizza Hut-ba megvacsorázni. Jó tudom, amerikamajmolás meg miegyéb, de erre vágytam és kész. Néha utazás közben elkap ez az ismert gyorskajáldákban való érkezési vágy és nem bírok ellenálni neki. (Legfőképpen meg nem is akarok, mert ugye úgy élek, ahogy érzem. :)

Érdekes dolog, hogy Közép-Amerikában minden országban meg volt az az időintervallum, amikor megérkezett az esti zuhé. Honduras nyugati végében és El Salvadorban ez este 6-tól 11-ig tartó idő volt. Napközben verőfényes napsütés és meleg, este 6 után meg égszakadás földindulás és hatalmas zivatar. Persze ez még a jobbik eset, mert ez az esőzés legalább nem öli meg az ember napját.

A vacsorázás nagyon jól sikerült, úgy belaktam, hogy majdnem kipukkadtam. Mindig jó egy lánnyal elmenni vacsizni, mert a lányok általában meghagyják a kajájuk felét, amit aztán én meg tudok enni. Még Utilán is ez volt a két holland lánnyal. Elmentünk vacsizni aztán én vagy közel 2x annyit ettem, mert ők már nem bírták befejezni a kaját. Hehe. Vacsi után visszasétáltunk a hostelbe és bealudtunk mint a bunda. Ennyi volt San Salvador másnap léptem tovább...

San Salvadorban egyébként van 1-2 érdekesebb múzeum és a város környékén is van látnivaló de a nemzeti parkokba 5 nappal korábban engedélyeket kell kérni (mekkora egy baromság), ilyen külön utakhoz nekem meg nem volt kedvem. Van még egy-két romváros is meg egy pár vulkán de igazából semmi küli. Ezért aztán nem is volt rossz érzésem, hogy nem pipáltam ki semmit a főváros környéki látnivalókból. Ugye nincs ebben semmi rossz???

Folytatás: La Libertad (2004.09.01. - 09.02.)