Ivi üzenőfala

Üzenőfal az olvasóknak
2004-02-08
Gondolkodtam egy ideig, hogy milyen módot találjak arra az esetre, ha a honlapom olvasóinak szeretnék válaszüzeneteket írni nyilvános formában és ezt találtam ki. Egy idő után természetesen elévülnek és aktualitásukat vesztik ezek a kommentárok de mégis szeretném minden kedves "drukkernek" köszönetemet kifejezni és rövid nyilvános reakcióval leveleiket megilletni. Nem ígérem, hogy minden nekem küldött üzenetre fogok tudni valamit válaszolni, de igyekszem a hozzám hasonló rokonlelkekkel név nélkül megosztani a véleményemet. Hogy sikerül-e, majd eldöntitek Ti, kedves olvasóim...

Az álommegvalósítóknak...
Kaptam olyan üzeneteket, melyek annak az álommegvalósításnak tették tiszteletüket, ami nekem ezt a világkörüli utat jelenti. Nekik sok szeretettel azt üzenem, hogy higgyenek abban, hogy őszinte kitartással és sok sok munkával ezek elérhetők. Nekem 5 évembe telt összehozni ennek az útnak a feltételeit, s a sok munka által talán jobban is értékelem az egészet. Még néhány hónappal az indulásom előtt beszélgettem közelgő utazásomról az édesapámmal. Mondtam neki, hogy bárcsak 23 évesen adott volna nekem annyi pénzt valaki, amiből ez a kiruccanás összehozható, s akkor nem 30 évesen kell majdan kitalálnom, hogy mit kezdjek az életemmel. Erre ő azt felelte, hogy ha nem dolgoztam volna meg ezért az egészért, akkor nem is értékelném olyannyira azt, hogy egyáltalán ezt most megtehetem. Sőt még az is lehet, hogy nem is ilyen célra fordítanám, hanem valamire ami kézzel fogható. Talán igaza van, mert 23 évesen ÉN még nem voltam annyira tapasztalt, hogy lássam, mi az ami nekem fontos, hanem inkább mások velem szembeni megítélése alapján cselekedtem volna. 3 év nonstop melózás után (ami még mindig édeskevés mások évtizedes munkáival szemben) még mindig arra jöttem rá, hogy nekem először kell valami ami el nem vehető, s aminek igazán örülni tudok. Valami ami egy életre szóló élmény. Tárgyakat gyűjteni később is tudok, ilyen élményeket, ilyen formában nem biztos. Mindenkinek más tehát az álom, s az olyan tökjó ha rájövünk hogy mi az, ami nekünk az.

Az utazóknak...
Kaptam nagyon kedves üzeneteket olyan magyar utazóktól, akik már hozzám hasonlóan (vagy én hozzájuk hasonlóan) járják/járták be csodálatos Glóbuszunk exotikus tájait. Nekik szeretném üzenni, hogy az emlékeiket, útiélményeiket gyűjtsék össze amennyire csak lehet és amikor újra otthon leszek TEGYÜK ÖSSZE, AMINK VAN. Végül is az egész élet így megy tovább, ha jobban belegondolunk... Hehe. 2005 februárjáig sajnos nem hiszem, hogy tudok érdemben foglakozni a site átalakításával, mert így is egyedül alakítom ezt az egészet (ami óriási stenk, mert az iKreator nélkül nem nagyon menne ilyen könnyen) de utána jópofa lenne egy fílinges oldalt összerakni.

A MIÉRT című menüpontban utaltam is arra, hogy az ahogyerzed.hu-t átalakítanám extrém magyar utazók portáljává, ahol olyan részletességgel találhatnának a magyar utazni vágyók információt, hogy talán még kissé földhözragadtabb hozzáállású emberek is rájönnének az utazás és a világlátás csodálatos mivoltára. Elképesztő, hogy pl. mennyi izraeli fiatallal találkoztam már most (3 héttel az indulás után) Dél-Amerikában. Náluk ez amolyan "must do it" (muszáj) dolog, mielőtt az életnek nekiindulnak.

Minél többen írunk erről, annál többeket foghat meg. Tapasztalatom, hogy a szabad utazgatás (itt nem a szervezett utakra gondolok félpanziós ellátással) és az állandó újjal való ismerkedés természetes módon neveli az embert az életrevalóságra. Ezt pedig át kell adni, hogy változtassunk olyan dolgokon, amin lehet. S ha ez sikerül, akkor a magyar kirakatvalóság is átalakulhat valami olyanná, amiben az emberek nem a mások boldogtalanságából táplálják saját sikertelenségüket és nem azért lízingelnek méregdrága új autókat, mert a szomszédnak is az van és az milyen ciki már, ha nekünk nincs. Az utazás erre persze nem megoldás, de véleményem szerint értékrendformálásra kiváló. Félreértés ne essék, én nem csak az utazásban látom az értékrendformálást és nagyra becsülöm minden ember őszinte munkáját bármilyen cél megvalósítására, csak magamon és más utazókon is érzem a pozitív világ- és életlátás előnyeit. Elsősorban ezt a pozitivizmust szeretném közvetíteni.

Szóval kedves utazásszerelmesek, otthon-, útonlévők és már hazatértek, írjatok le mindent, ami jó volt, rossz volt és tanulságos és adjuk át az energiát másoknak is, hogy érezhessék a pozitív energiát.