Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Viti Levu
Likuri Island
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Likuri-sziget (Robinson Crusoe Island)

Robinson Crusoe sziget: 1. nap
2004-10-04
10 órásra sikeredett álomkörutam ezen a reggelen 8.30-kor ért véget. A sikeres feltápászkodást egy rövid reggeli követte, majd Martin-nal egy taxiba vágódtunk és elkocsikáztunk a reptérre, hogy az Air New Zealand irodájában ismételten megváltoztassuk a világkörüli repjegy időpontját. Ez alkalommal csak a Nadi - Auckland járatot akartam egy nappal arrébb tolni, mivel az előző változtatáskor elfelejtkezdtem a dátumválasztóról és így buktam egy egész napot. Szerencsénkre volt egy délutáni gép is Aucklandba (azért szerencsénkre mert a legtöbb gép itt is éjszaka indul), szóval nyertem egy egész napot, plusz egy felet. Áááááááá de dög! A rövid de sikeres projekt befejeztével visszaszálltunk a taxinkba (megvárt minket a tag) és hazacsorogtunk a Horizonba. Itt még egy újabb 1 órás ide-odaülős semmittevés következett, majd 11 magasságában megérkezett a Robinson Crusoe sziget busza és a Steve-től való elköszönés után célba vettük ezt a parányi szigetet.

Egy 10 perces Nadiban való megállást követően kb. 45 percet mehettünk dél felé, ahol is egy folyó aprócska kikötőjében átszálltunk egy motorcsónakba, mely 15 perc alatt elrepített a célállomásunkra. Az idő egyszerűen mesésen csodás és tiszta volt, igazán tökéletes a "Paradicsomba" való érkezéshez. Természetesen itt is zenével fogadtak minket, vagy 8 ember önfeledten dalolta a Fiji-szigeteken oly híres "Bula, bula" dalt. Érkezés után villámgyorsan elrendeztük a papírügyeket és negyed órával később már az ebédet tömtük a fejünkbe.

A Robinson Crusoe sziget (másnéven Likura) egy igen aprócska sziget és talán 1 km-re lehet Viti Levu partjaitól. A víz Viti Levu és Likura között olyan sekély, hogy egy az egyben át lehet gyaloglni az egyikről a másikra. (Mi azért motorcsónakoztunk, ne hogy má gyalogoljak, érted...) A sziget mérete kb. 25 acre (ez nem tudom, hogy európai mértékegységben mennyi) és 15 perc alatt körbe lehet sétálni. Komolyan mondom, hogy teljesen paradicsomi hangulata van, nem is csoda, hogy sokan így hívják ezt a kis "menedékhelyet." Az egész sziget egy üdülő, egy házaspár tulajdonában van és uszkve 60 fijii emberke dolgozik rajta. Minden élelmet, sőt még az édesvizet is a szárazföldről hozzák, így a zuhanyzás egy vödrös módszerrel működik, azaz egy műanyag konténerből kell a vizet a zuhanyrózsával felszerelt fémvödörbe önteni és aztán a csapot megnyitva a tisztálkodást lezavarni. Napi adag személyenként = 1 vödör. :) Szállás tekintetében vannak "dormitory" típusú többágyas szobák (legalább 16 emeletes ágy van egy szobában) valamint apró, tradicionális 1-2 / 3-4 ágyas bungalók, melyeket Fijin "bure"-nak hívnak. Mivel az emeletes ágyas megoldás olcsóbb volt, ezért én azt választottam. A 65 fiji dolláros napi keretben benne foglaltatott a szállás, napi 3x étkezés na és persze volt egy csomó ingyen szórakozási lehetőség is, mint pl. horgászás, kajakozás, pipás könnyűbúvárkodás és a mindennapos showműsorok. Ez utóbbi, az étkezéshez hasonlóan az üdülőfalu közepén található központi placcon és a mellett került megrendezésre. A szigetet még Rarotongán ajánlotta nekünk két fiatal brit kiscsaj és mivel szénné dícsérték azt, ezért gondoltuk, hogy közel is van, olcsóbb és pihentetőbb is, mint egy több napos hajóút, szóval tökéletes "megoldásnak" bizonyult.

Ebéd után nekiláttunk a délutáni napozásnak, fürdésnek és kajakozásnak. Hát, jól megizzadtunk ezekben az energiaigényes fizikai feladatokban. :) Kb. 2 órát szinyeltünk, majd a változatosság kedvéért elmentünk egy 1 órás horgászásra a korallzátony széléhez. Mondanom sem kell, semmit sem fogtam de a móka jól esett. Visszaérkezés után volt egy 15 perces szünetke, majd újból hajóra szálltunk, immár a "Sunset Booze Cruise" fedélzetén (ami kb. annyit tesz, hogy "Naplemente piázással egybekötött hajókörútja" vagy valami ilyesmi). Ez az út kb. 1,5 órás volt és a hajó fedélzetén összegyűlt vidám csapat a sok iszogatás következtében még vidámabb lett. Nekem nem volt kedvem alkoholizálni, így - egyedüli emberként a hajón - ezt most kihagytam. (...és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ennek nem volt anyagi oka.) Szórakoztatásul két helyi mókamester, Ziggy és Tux nyomatták a finom tábortűz hangulatú gitármuzsikát és egy-egy ismertebb dallam felcsendülésekor az egész tömeg dalra fakadt. A naplemente fergeteges volt (nem tudom, hogy illendő-e használni ezt a jelzőt erre a csodás természetei jelentségre de nem érdekes), majd annak lecsengésével szépen visszacsorogtunk a partra.

Az esti program sem volt kevésbé változatos. Első lépésként azonnal meginvitáltak bennünket egy "sevu sevu" ceremóniára, mely minden új "szigetlakónak" jár. Körbe ültünk a komplexum közepét jelző placcon és nekiláttunk a "kava" fogyasztó szertartásnak, mellyel kezdetét vette a beavatás. A szertartást Rico vezette, egy szigeten dolgozó polinéziai srác, valamint Millie, egy félig mikronéziai, negyedig polinéziai és negyedig melanéziai lány. A már előző nap megismert kava ceremóniához képest itt annyi volt a változás, hogy a hajadon / nőtlen embereknek az ugyancsak egyedülállók a bemutatkozás végén azt kellett mondaniuk, hogy "I see you baby" (azaz látlak / figyellek bébi). Volt még egy másik változás is, mégpedig az, hogy a kava benyakalása után nem azt kellett mondani, hogy "Vinaka", hanem azt, hogy "Mother" (vagyis "anya", de valójában ez fiji nyelven "Maca"-nak van írva és annyit jelent, hogy "üres") és állítólag ez a hivatalos verzió. A "beavatási szertartás" a kavafogyasztáson kívül egy csomó poénos és mókás megjegyzésből állt, s a srácok igazán úgy kezeltek bennünket, mint régi-régi barátokat. Teljesen speckó volt ez a típusú fogadtatás. A ceremónia alkalmával volt szerencsém pont a "tanoa"-val majdnem szemben ülni, így a szemben ülő "főnök" (chief) - aki egy 60 év körüli asszem új-zélandi fickó volt - mellett én lettem a szónok. Komoly megtiszteltetés volt ez kedves olvasóim, bizony. :) A sevusevu befejeztével ittam még egy pár extra "kupicát" a kavaból, majd elvonultunk vacsorázni.

A vacsora is egész korrekt volt és rendesen belaktunk tőle. A kaja befejeztével este 8-kor kezdődött az Island Show, vagyis a szigeti show. Ebben az 1 órás igen látványos műsorban a sziget szórakoztató emberkéi - fiúk és lányok - produkálták magukat mindenféle polinéziai és egyéb táncokat előadva. Az este fénypontja a késforgató tánc és a tűztánc volt. Annyira stenk volt az egész, hogy csak lestünk. Az igazán komoly fainság egyébként az, hogy a táncosok fele kiváló horgász, gitáros és egyéb tehetséggel felruházott emberke, akik a nap egyéb programjaiban is állandó segítséget nyújtanak az itt pihenő "szigetlakóknak". A legpoénosabb emberke az összes közül (csak azért, hogy el ne felejtsem) egyébként ez a Ziggie nevű fickó volt, akinek a nővérével már egészen véletlenül találkoztunk az első nap Nadiban, egy indiai étteremben. (Itt is kicsi a világ!)

Az esti show után én eléggé kitikkadtam, így 10.30-kor elvonultam szunyálni.

Poén: van Fijin egy fogalom, melyet minden idelátogatónak meg kell tanulni. Ez pedig a "fiji time", azaz a "fiji idő". Ezt a sok halálnyugis, időt nem konkrétan figyelembe vevő emberke találta ki és arra próbál utalni, hogy a szigeteken a pontosság igen ritka erény és úgy általában minden "időfüggetlen". (Azaz a "Pató Pál úr szindróma" nem csak latin-amerikai jelenség.) Valójában szerény véleményem szerint a - lassító és agybutító - kavafogyasztás generálta ezt a fogalmat.

Robinson Crusoe sziget: 2. nap
2004-10-05
Reggel 8 körül a nap első étkezését jelző dobolásra ébredtem. Kába fejjel felkeltem (ahogy kell) és kiballagtam reggelizni. A reggeli teljesen fain volt, kukoricapehelytől elkezdve piritós, kávé tea és szeletelt gyümölcsök vártak bennünket. Vagy háromszor fordultam, mire igazán megtelt a poci, de ebből nem volt gáz. A bőséges étkezés után aztán kifeküdtünk a tengerpartra és élveztük a meleg napsugarakat. Egy fél órás pihizés után körbekajakoztuk a szigetet, mozogjunk is mán egy kicsit, nofene. Mivel a nap igen erősen tűzött, ezért úgy döntöttem, hogy írok egy kis naplót, evégből bevonultam egy árnyékos sarokba hát és egészen ebédidőig pótoltam egy kicsit a lemaradásomból. Őszintén szólva egyre nehezebb a naplót vezetni, ugyanis annyira fain helyeken járok, hogy itt a weboldalam az utolsó dolog ami eszembe jut. De mégis. Ha már elkezdtem, folytatom.

Minden héten kedden, csütörtökön és vasárnap turisták érkeznek a szigetre (úgy beszélek, mint ha én nem az lennék, mi?) és egy egész napot töltenek itt mindenféle programokkal. Ezt mi is megtehettük volna (79 dolcsi / személy) de a 3 éjszakás szigetlakós megoldás jobban tetszett. Szóval az említett napokon jön ide egy csomó emberke és ezért a sziget mókamesterei ilyenkor igazán kitesznek magukért. A programok persze nekünk is járnak, s azokhoz bármikor csatlakozhatunk. A napi látogatók miatt az ebéd is igazán bőséges volt és sikerült annyira bezabálnom, hogy alig bírtam megmozdulni. A végén még elhízok itt, az lenne ám az igazi poén. (Na jó, azért mégse.) Ebéd közben újból megtekinthettük az előző este már látott zenés-táncos "Island Show" egy rövidített verzióját, ezúttal nappal.

Ebéd után egy rövid ejtőzést iktattam a sűrű programba, majd többedmagammal elmentem egy fél órát snorkel-ezni. (Pipásbúvárkodás.) Sajnos nem láttunk túl sokat és a pipám is lyukas volt, így az érdekességek helyett inkább nyeltem egy kis sós vizet. Grrr. A snorkelezés után visszahajókáztunk a szigetre és "elindítottuk" a délután no.2.-es számú programját. Ez a teknősök megtekintése volt. Na, ez akkora poén volt, hogy ezt le kell írnom részletesen. Szóval jó sokan vettünk részt ezen a "programon" és első lépésként a sziget keleti oldalára átsétáltunk. (Ez kb. 2 percbe telt) Itt először Ziggie majd a sziget menedzsere (akinek már nem emlékszem a nevére) beszéltek arról, hogy a Fiji-szigeteken hosszú időn keresztül a teknősöket szabad volt vadászni, megölni, megenni, stb. Ez év márciusa óta azonban már tilos ez a tevékenység, s ma már az összes teknőst szigorú törvény védi. A hosszú beszéd után aztán elindultunk, hogy megnézzünk egy igen öreg példányt. Ziggie már "őrizte" a félig homokba temetett páncélost és annak hátán lévő repedésekből próbálta nekünk megmutatni, hogy ez a jószág bizony van vagy 350 éves. (Ez egy kicsit furcsa volt számomra, mert eddig úgy tudtam, hogy a legtovább élő teknősök sem élnek 200 évnél tovább.) A páncél símogatása közben aztán a manager rászólt Ziggie-re, hogy ne piszkálja a teknőst, mert a törvényvédett állatokat nem csak megölni, hanem már zargatni is bűntény. Ziggie-t ennek ellenére nem nagyon érdekelte, hogy mit beszél a menedzser és egyre kijjebb bányászta a teknőst a homokból. A menedzser manus erre egyre idegesebb lett és a végén torkaszakadtából ordított Ziggie-re, hogy ha nem hagyja békén a teknőst, akkor bizony ki fogja őt rúgni. Ziggie továbbra is csak mosolygott és egyre kijjebb túrta a teknőst. A menedzser egy az egyben elvesztette az eszét és csak ordított és ordított. Ziggie meg csak mosolygott és legyintett. A tömeg teljesen megbotránkozott ezen a jeleneten, már-már a menedzserhez fordultunk, hogy ne rúgja ki Ziggie-t (aki egy haláli jófej arc) amikor egyszer csak Rico ugrott elő a páncél alól. A meglepetés olyan erejű volt, hogy csak lestünk. Kb. 2 másodpercig álltunk szótlanul egymásra nézve, majd mindenkiből kitört egy egészségesen hatalmas kacaj. A "műsor" befejeztével aztán megkértek bennünket, hogy tartsuk titokban ezt a meglepetést a jövőben idelátogatók számára, de mivel ez egy napló és nem akarom elfelejteni ezt az óriási poént, ezért írtam le ide. Bocs.

A "teknőslátogatás" után következett a rákverseny. Apró kis tengeri rákokat vettek elő egy vödörből a srácok és a korábban - mindenkinek egyenként - kiosztott számok alapján elindult a verseny. A "placc" közepére rajzoltak egy kört a rendezők, s a kör közepéről kellett a számozott "versenyzőknek" a kör szélére eljutni. Nekem a 13-mas számú rákocska jutott és sajnos nem nyertem. Olyan lusta volt ez a rák, mint én. :) A verseny után újabb szabadprogram következett, így a napozást és kajakozást erőltettem "csapó 2." A napi látogatók aztán fél 5 körül lepattantak, így ismét nyugalom telepedett a szigetre. Az ír lányokkal és Martin-nal mi egészen vacsoráig a tengerparton döglöttünk, s így aktív részesei lettünk a "naplemente tábortűznek" is mely alatt egy kisebb tüzet körbeülve "danolásztunk" vidáman. Ezt követően pedig újfent bőségesen bekajáltunk, mint atom.

Vacsora után, a nap utolsó előtti programjaként következtek a sziget-játékok. Az összegyűlt csapatból 4 db 6 fős csoport állt össze, s ezek a csapatok versengtek egymással. A mi csapatunkban 4 lány volt és 2 fiú. A feladat az volt, hogy egy "placc" végében elhelyezett botot kellett a fejünket lehajtva minél gyorsabban 10x körbejárni. A hely szűke miatt egyszerre csak két csapat versenyezhetett egymással. Szóval a lényeg, hogy mi csapatunk nyert. Igaz, hogy majdnem elhánytam magam a verseny végén de büszkén öntöttem le a torkomon a nyereményt, mely egy üveg sör volt. A "botkerülgetős" verseny után volt egy újabb játék is, de ez nem volt túl érdekes, így azt most nem írom le.

A nap befejeztével aztán a jobbak (hehe) összegyűltek a sziget "Pirates Night Club" nevű diszkójában és elindult az esti buli. Sajnos elég kevesen maradtunk ébren, így nem sikerült igazán fergeteges hangulatot teremteni de azért jól éreztük magunkat. Én egészen éjfélig bírtam a táncot, amikor is elvonultam alukálni. :)

Robinson Crusoe sziget: 3. nap
2004-10-06
A reggel a szokásos módon ébredéssel indult, majd reggelivel és egy kacagással teli korai dumcsizással. Ezek a szigeti reggelek annyira fainak, hogy nehéz leírni őket. Mindenki félálmosan mezítláb - ja ezt még nem is mondtam, a szigeten a cipőt felejtsd el, mindenhol finom homok van - kitéblábol a placc melletti kajáspulthoz, összerakja a bőséges választékból a kis étket, majd leül egy asztalhoz. Egy idő után egyre több ember gyűlik össze, apróbb kis klikkek alakulnak ki és megy a reggeli "majomtömés". :) Szóval hát ez a reggel is ilyen volt. A kaját követő 1 órás ejtőzés után aztán elindítottuk a napot.

A szigeten dolgozók heti-kétheti rendszerességgel ingyenes utakat szerveznek egy közeli faluba és annak is az iskolájába. Az ingyenesség ellenére van egy 10 dollár / kopf-os adomány de ez mind a falunak és az isinek megy. Sokak szerint ezek a falulátogatások Fijin abszolút élményszámba mennek, ezért nem akartam kihagyni ezt a lehetőséget. Az egész szigetről mindössze csak 8-an mentünk - plusz 3 helyi emberke - ami elég gyenge teljesítmény. Sokaknak fontosabb volt sörözgetni még reggel is mint egy kis kultúrát magukba szívni. Helytelen lenne persze emiatt ítélkezni, így inkább elállok tőle. Vagyis visszaszívom a negatív gondolatokat. Sssssszzzzzzzzzzzzzzz. :) Szóval 10-kor beszálltunk az egyik motorcsónakba és elcsónakáztunk egy 15 percnyire lévő Batiri nevű faluba. A csónakból kiszállva Riki - a Robinson Crusoe sziget részéről a "vezér" - megkérte a csapatunkat, hogy válasszunk egy főnököt, aki majd a "látogatók" feje lesz. Nagy szerényen azonnal vállalkoztam erre a szerepre.

Besétáltunk tehát az iskolába és szépen sorban végigmentünk minden osztálytermen. Először az óvodásokat néztük meg, majd az elsős - másodikasokat, harmadik - negyedikeseket, ötödik - hatodikosokat és végül a hetedik - nyolcadikasokat. (Azért írtam kötőjellel az egyes évfolyamokat, mert a gyerekek és ebből következően a tanítók alacsony száma miatt itt kettesével mennek az osztályok, a terem egyik oldalában az alacsonyabb, a másik oldalában a magasabb évfolyamosok ülnek.) A turisták látogatásának természetesen az iskola részéről a legfontosabb része az pénzadomány, melyből a gyerekeknek könyveket, padokat, tanszereket vesz az iskola valamint sportpálya kialakításának a költségeit fedezik belőle és stb. Az elmúlt néhány év látogatóinak az adományaiból mára már egy takaros kis könyvtár is összejött és egy füves focipálya / szaladgáló tér is megépült. Az adományért cserébe pedig az egyes osztályok rövid kis műsorokat adnak elő, annak befejeztével pedig az osztályfőnők mesél egy pár szót az iskoláról és a gyerekekről. "Főnök"-ként az egyes osztályok táncos-dalos előadásai után a "látogatók csapata" nevében nekem is szólnom kellett egy pár keresetlen szót, melyben megköszöntem a bekukkantásra adott lehetőséget és sok sikert kívántam a továbbiakra. Az előadásokról röviden annyit tudnék mondani, hogy szenzációsak voltak. Főleg az óvodás gyerekek műsora volt eszméletlen. Komolyan meg kellett ezeket a csöppségeket zabálni. Amitől pedig aztán igazán személyes jellege lett a látogatásunknak az az volt, hogy minden egyes osztály műsora befejeztével egyenként körbementünk az osztályteremben és kezet fogtunk minden kisdiákkal. (A picik itt is sokkal több bizalmat adtak nekünk, mint az idősebbek, csakúgy ugráltak felfelé mint a nikkelbolha. Ez univerzális úgy látszik...:) Az iskolalátogatás befejeztével átadtam a borítékot az igazgatónőnek, mégegyszer megköszöntem a műsort, majd átsétáltunk a pár percre lévő faluba.

A falucska mindössze egy egyszerű kis füves főutcából, a főutca közepén található templomból és kb. 15 házból állt. A főutca - és egyben a falu - végén felállított fedett helyen vártak bennünket kb. 20-an, s érzekésünkkor azonnal kezdetét vette a "kava" ivó "sevu sevu" ceremónia, a vendégek - akik mi voltunk ugye - üdvözlése. Mivel én voltam a főnök, ezért nekem kellett a "tanoa"-val szemben ülni, mellém ült a szócső, Joe (egy új-zélandi srác), mögém pedig félkör alakban a többiek. A szertartás frankón lement, itt a változatosság kedvéért egy csomót szövegeltek fijii nyelven a helyiek - amiből egy szó, nem sok annyit nem értettünk - majd annak befejeztével táncolni kezdtünk. Mivel a helyieket nem képviselte egyetlen fiatal nőnemű sem, ezért 70 év körüli nagymamákkal roptam a táncot, aztán 1 óra múlva megjöttek az óvodás kislányok (az egyik kis csöppséggel le vagyok fényképezve a fotóalbumban is pl.) és velük is roptam 1-2 kört. Az egyik pihenő alkalmával az egyik helyi asszony mindannyiónk arcát behintőporozta szépen sorban, ami valami helyi szokás és azt jelenti, hogy elfogadtak bennünket és nem fognak megenni. :) A táncolás közti szünetekben pedig, amikor csak leültem, mindig hozták a következő kör kava-t. A "bilo" - azaz a fél kókuszdió amiből a kava-t kellett inni - sajnos ez alkalommal elég nagy volt így az egymás utáni kava köröktől lassan komolyan kezdtem rosszul lenni. Mivel én voltam a "chief" (főnök) ezért nekem kérdezés nélkül hozták a kava-t és mivel nem lehettem tiszteletlen, ezért innom kellett. A 8. kör után (ami már a 3. litert jelentette kb.) már szinte "sírva" könyörögtem a kava kavargató emberkének, hogy ne adjon többet, mert nem bírom. Ráadásul a kava ivászat egyenes következménye, hogy az ember agya lelassul, vagyis a hamut 1,5 óra után már mamunak kezdtem mondogatni pedig 29 évesen ez elég ritka. A helyiek jókat mosolyogtak rajtam és persze én is magamon. A kedvesen elutasító magatartásomat ennek ellenére nem akarták megérteni (persze direkt) és nem adták fel a kava felkínálását. A végén aztán Riki (akit ugyancsak a hányás széléig itattak) odaszólt, hogy megyünk, mert véget ért a falusi mulatság. A táncos-ivós program befejeztével itt is átadtunk egy borítékot a helyi "chief"-nek, majd elköszöntünk és visszasétáltunk a motorcsónakhoz, ami újabb 15 perc alatt hazarepített bennünket. A szigetre való visszaérkezéskor frankón sikerült meglepnem mindenkit az abszolúte koordinálatlan mozgáskultúrámmal. A kava öl, butít és nyomorba dönt. :) A falulátogatás mindazonáltal - kava ide vagy oda - fantasztikus volt és igazán felejthetetlen élmény.

A visszaérkezést egy szerény szendvicses ebéd követte majd ejtőzés és a fejemből órákon keresztül való kibámulás. A kava hatása legalább 2-3 óráig is eltartott, így ez alatt semmi konstruktívat nem tudtam csinálni. Délután 4 felé aztán elővettem a kis iBook-omat, hogy írjam a sztorikat. Mivel konnektor csak publikus helyeken volt a szigeten - és a gépet tölteni kellett - ezért kiültem az egyik padra és ott dolgoztam. Pillanatok alatt körém gyűltek a szigeten dolgozók közül egy páran és ha már így volt, megmutattam nekik az előző napi showműsorok alatt készített képeket. A rövid kis képmutogatás egyenes következménye az lett, hogy mindenkivel közelebbi cimboraságba kerültem és ezt követően már név szerint üdvözöltek a srácok, ha elmentünk egymás mellett. Szóval igazi családtag lennem a szigeten, oh yeah. :) A képmutogatás után aztán este 7-ig írtam a naplót, amikor is következett a vacsora. Szerda lévén ismét show este volt, így a kaja után 20.30-kor ismét megtekinthettük a fiúk-lányok táncos műsorát. A show után pedig újfent diszkó és táncikálás következett éjfélig, amikor is egy 1 órás tengerparti tábortüzes gitáros, éneklős kis összeborulás zárta a napot.

Ez a nap is maga volt a legnagyobb stenk.

Folytatás: Viti Levu-sziget ismét (2004.10.07. - 10.10.)



Home  - Napló  - Fiji-szigetek  - Likuri Island

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)