Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Panamá
Portobello
Boquete
Bocas del Toro
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Bocas del Toro

Biciklizős nap a Colón-szigeten
2004-08-03
Reggel 8 körül felébredtem de 11-ig lustiztam mert időközben felszabadult egy-két 7 dolláros hely a többágyas szobákban és úgy gondoltam, hogy átköltözöm oda. (...viszont takarítás miatt 11 előtt ez nem működött.) A "átköltözőműveletre" várva megreggeliztem jó kis amerikai kukoricapelyhes tejes-kávés kajcsit, majd dél magasságában úgy éreztem, hogy csinálni kéne már valamit.

Még reggeli közben bejött a hostelbe egy Jeff nevű helyi pofa, aki egész napos hajókirándulásra hívott de mondtam neki, hogy majd másnap. Meg is egyeztünk ebben. Szóval alternatív programnak azt találtam ki, hogy bringázok egyet a szigeten. A Colón sziget közepén vezet egy út Bocas del Toro-ból a túloldalon lévő Bocas del Drago-ba, ez kb. 14 km. Ki is béreltem egy bringát a szomszéd utcában 5 dolcsiért, majd elindultam. Az idő nem volt nagyon tiszta (kék égről ne is álmodjon az ember ilyenkor az esős évszakban, ugye) de azért a nap át-átsütött a felhőkön. A bicikliút nagyon nyugis volt, a városból kiérve szinte egyetlen lelket sem láttam, mindössze a madarak, majmok és egyéb állatok hangját hallottam, hol messzebről, hol pedig közvetlen közelről. Sajnos bármennyire figyeltem és koncentráltam a furcsa hangok irányába, nem sikerült megtalálnom, hogy pontosan milyen állatok adták az egyes hangokat. Szerintem még quetzal is volt a szigeten egy csomó, de azt sem láttam egyet sem. :( Nem éééééér. :( Kb. 40 perce tekerhettem, amikor elértem egy "La Gruta" nevű barlanghoz, mely arról nevezetes, hogy kismillió denevér lakik ott. Az útikönyvem is ír erről, ezért gondoltam, hogy ide most be-né-ze-eeeeek, egy-két dolgot ki-né-ze-eeeeek... A barlang "tulajdonosa" egy helyi asszony, aki 1 dolláros beugrót szed, karbantartás céljából. Hogy mit kell a barlangon karbantartani, azt nem tudom de nem akartam vitatkozni vele. A beugróért cserébe kaptam egy zseblámpát, hogy lássam hova lépek. Maga a barlang "U" alakú volt és kb. 5 perc alatt lehetett átsétálni rajta. Való igaz, a Gruta tényleg tele volt denevérekkel, néha komolyan azt hittem, hogy nekem jönnek ezerrel repülés közben. A sok denevér miatt kilószámra van denevér ürülék is, aminek köszönhetően frankó ki buké van odabent. Na mindegy, szóval érdekes volt. Aztán amikor visszamentem a főútra, akkor elkezdett dörögni az ég, mint állat és komolyan elgondolkodtam, hogy vajon tovább menjek-e. Szerencsémre belefutottam egy helyi kiscsávóba (akinek a vállán figyelt háziállata, egy MAJOM), s mivel ő ismerte a viszonyokat és azt tanácsolta, hogy ne menjek tovább ha nem akarok megázni, így visszafordultam B. del Toro felé. A visszafele utam is kellemes volt és vidám de minél közelebb értem a városhoz, annál jobban beborult az ég.

Éppen hogy visszaértem a Mondo Taitu-ba, amikor a trópusi esők Istene leküldte az aznapi áldást. Kb. 2 órán keresztül masszívan zuhogott az eső, semmit nem tudtam szinte csinálni. Vagyis olvasgattam az útikönyvemet és egy Vancouverből származó kanadai sráccal kártyáztam és beszélgettem egy órán keresztül. Aztán amikor elállt az eső elmentem bekaptam egy hamburgert és körbebicikliztem Bocast, de aztán pechemre megint nekiállt szakadni, így visszavittem inkább a bringát és a hostelben kajázgattam és dumcsizgattam az emberekkel. A "sokmindenki" közül közelebbről megismerkedtem egy Ali nevű oregoni (usa), meg egy Hila nevű izraeli lánnyal, s velük, valamint egy torontoi kanadai gyerekkel beszélgettük és söröztük végig az estét, majd még lefekvés előtt elmentünk egy Barco Hundido (angolul Wreck Deck-nek hívták) nevű bárba a tengerpartra, mely egy hajóroncs fölötti cölöpökre épített szórakozóhely és tök poén. Lefekvés előtt aztán dumcsiztam egyet még Hila-val, majd véget vetettünk a napnak.

Érdekes dolog egyébként, hogy Panama az első olyan hely Chile után (anno erről nem írtam mikor Chilében jártam de most pótolok), ahol a legtöbb amerikai fiatallal találkoztam. Valahogy az amerikaiak nem utaznak sokfelé, vagy ha teszik, akkor bizonyos adott országokban lehet őket megtalálni. Az oregoni Ali-t kérdeztem, hogy őt mi hozta Panamába és azt mondta, hogy azért jött ide, mert senkit nem ismert aki itt járt volna korábban. Még ő is meglepődött azon, hogy Bocas del Toro dugig volt amerikaiakkal, a Mondo Taitu is amerikai tulajdonban volt és az ott megszálló fiatalok 60%-a az Egyesült Államokból jött. Furi.

Egy egész napos esős hajókirándulás Bocas del Toro szigetei között
2004-08-04
Reggel 8 körül felkeltem, majd Hila-val megdumáltuk, hogy együtt megyünk az a környéket felfedező hajókirándulásra. Az idő napos volt és ragyogó, már azt hittem hogy szerencsénk lesz az idővel. Ennek örömére be is vásároltam egy csomó joghurtot meg péksütit és kegyetlenül telezabáltam magam reggelire.

Fél 10 magasságában aztán megjelent Jeff, s még 3, ugyancsak a hostelünkben lakó angol lány társaságában elindultunk a kikötőbe. Időközben sajnos egyre jobban kezdett beborulni az ég, s mikor a hajóba beszálltunk, már láttuk, hogy jön az aznapi áldás. Fekete felhő hegyek voltak ugyanis a távolban. Grrrrrrrrrrr. Jeff nyomta a vakert, hogy nem kell aggódni nem lesz eső, de mutogattam a sötét fellegekre, hogy engem ezzel a süket szöveggel ma nem etet meg. Mivel ezen a napon kívül már nem terveztem több napot Bocas-ban és mindenképpen meg akartam nézni a környéket, ezért nem sok választásom volt egyébként sem. Természetesen bosszantott, hogy esős lesz a nap valószínűleg de hát nem lehet mindig szerencsém az idővel.

Első utunk a 20 percnyire lévő Delfin-öbölbe vezetett ami az ott vígan lubickoló delfincsaládoktól kaphatta a nevét. Érdekes, hogy a motorcsónak hangjára és az az által keltett hullámok hatására sokkal inkább előjönnek ugrálni ezek a fazon állatok, mint ha csöndben maradnánk. Sajnos csak 10 percig élvezhettük a delfinek ugrándozását, majd be kellett húzódnunk egy, az öbölben lévő étterembe mivel utólért minket a zuhé. Itt kb. 1 órát vártunk az eső elvonulására, eközben egy másik hajó idegenvezetője gitározott nekünk fain kis hangulatot teremtve. A kényszerpihenő után elcsónakáztunk egy cölöpökre épített étterembe megrendelni az ebédet, majd egy kicsi szigetre mentünk pipásbúvárkodni (snorkel) egy órácskára. Az egésznek persze nem volt igazán jó hangulata több okból kifolyólag sem. Egyrészt kismillió turista volt egy helyen, másrészt borongós és szemerkélős volt még mindig az idő és ettől olyan szomorú volt az egész. Persze lehet, hogy csak számomra de valahogy a Karib-tenger fekete fellegekkel borítva nem olyan fain. Ha már ott voltam, snokel-eztem egy kicsit azért, de nem láttam semmi külit, csak egy pár színes halat. Délután 1 körül aztán visszamentünk ebédelni. Az ebéd halfilé volt helyi kókuszos rizzsel és platano-val. (Az olyan mint a banán csak nagyobb és nem nyersen, hanem sütve eszik általában.) Nagyon fincsi volt és jól esett.

Ebéd után egy fél óra alatt elsuhantunk a Playa Rana Roja nevű beach-re, ami az ott élő (és napos idő esetén a parton hemzsegő) apró vörös békákról kapta a nevét. Az egyre erősödő turizmus hatására ezt is "privatizálta" már valaki, így ide is csak 1 dolcsi ellenében jutottunk be sajnosssss. (A kutya mindenségit a pénzéhes embereknek.) Ugyan az eső eddigre már elállt, a reggeli erős csapadék miatt mindössze egyetlen darab vörös kisbékát láttunk, amit sikerült is elkapnom egy fotó erejéig. A beach mindenesetre szép volt és az itt töltött 1 óra alatt úgy ugráltam a hatalmas hullámokba, mint anno még 6 és 8 éves koromban a családi bulgáriai nyaralásaink alkalmával a Fekete-tengerbe. A nap zárásaként még elhajókáztunk egy hospital bay (kórház-öböl) nevű öbölbe, ahol állítólag csudiszép korallok között úszkálhattunk volt egyet, de ezt a borús idő miatt leszavaztuk. Du. fél 5 lehetett mire visszaértünk Bocas-ba. Hila-nak köszönhetően - aki még a reggeli túrára való igen-t mondás előtt letornázta az árat 15 dolcsiról 12-re, én is csak - 12 dolcsit fizettem az egész napért, ami jól esett. Nem azért a 3 dollárért, hanem azért a három dollárért. :) Néha jó, ha izraeliekkel "szövetkezik" az ember. :) Összegezve az egész napos túrát, messze nem volt a legnagyobb stenk, de azért jobb volt, mintha egész nap Bocas-ban maradtam volna.

A délután hátralévő részében a hostelben kártyázgattam Gavin-nel (vancouveri srác), s beszélgetésünk közben megtudtam tőle, hogy a vörös kisbékák valamilyen enyhe idegbénító méreggel rendelkeznek és ha valakinek seb van a kezén, akkor nem tanácsos őket fogdosni. Na mondom szevasz. Még jó, hogy nem volt seb a kezemen, meg is fogadtam, hogy mostantól fogva egy, nem sok annyi ismeretlen állatot nem fogok megfogni. Jujujujujujujujuj. Este 8 körül aztán elmentem Ali-vel, az amerikai lánnyal vacsizni egyet, majd "majomtömés" után visszamentünk a hostelbe és nekiálltunk sörözni. Italozás közben megismerkedtem egy frissen házasodott Seattle-ből származó amerikai párral, Ben-nel és Angel-lel. Egyszerűen haláli arcok volt mind a ketten (a barátaiktól kapták ezt a 2 hetes utat nászajándékba, tök poén), iszonyat jót dumáltunk egészen éjfélig, amikor aztán ismét a hajóroncsos krimóban kötöttünk ki. Itt tovább folyt a sörözés és táncolgatás egészen éjjel 2-ig, ekkor már egész jól éreztem magam. Aztán hirtelen mindannyian befáradtunk, így hazamentünk és eltettük magunkat másnapra.

Esős reggel, továbbindulás Costa Rica-ba
2004-08-05
Reggel 9 körül arra ébredtem, hogy zuhog az eső, mintha dézsából öntenék. Még örültem is neki utólag, hogy az előző nap nem így indult, mert akkor tutira nem mentem volna a hajókirándulásra. Feltápászkodás után lementem reggelizni egyet, majd összeszedelődzködtem és kijelentkeztem a hostelből. Egy ideig még Ben-nel és Angel-lel dumáltam, majd amikor elállt az eső, elköszöntünk egymástól és mindenki elindult a maga dolgára.

Első lépésben még interneteztem egy fél órát, majd kisiettem a kikötőbe a 12.30-kor Chanquinola-ba menő vízitaxihoz. Visszamehettem volna Almirante-ba is, majd onnan 2 külön busszal el a 40 km-re északra lévő határhoz, de többen is azt ajánlották, hogy Chanquinola jobb ötlet, mert gyorsabb és ugyanannyiba kerül. Nem sokkal dél után tehát 1 óra alatt elhajókáztam Chanquinolába, ami már csak 10 km-re van a costa ricai határtól. Chanquinoláról csak annyit érdemes tudni (és ennyi elég is), hogy a világhíres "Chiquita" banán otthona. Magyarországon is lehet kapni a kék-fehér címkés "Chiquita" banánokat a boltban. Na'szóvaa, az innét gyün Panamábú... :)

Érkezésemkor azonnal megtalált 1-2 taxisofőr, de ezennel nem szivattak meg. Még Bocasban kiderítettem egy helyi tagtól, hogy a hivatalos árfolyam a Chanquinolai kikötőtől a határig 3 dollár és annál többet semmiképpen nem szabad fizetnem, mert akkor már "rabolnak". Mondtam is a taxisoknak, hogy csak akkor folytassák az alkudozást, ha 3 vagy annál kevesebb a bűvös szám de erre kiröhögtek. Persze én is kiröhögtem őket, mert mondtam, hogy bizony én sehova nem sietek, ráérek ezerrel. Addig-addig nyomták a vakert végül, míg az egyik fiatal sráccal megegyeztem, hogy elvisz a központi buszpályaudvarra 1 dollárért. Útközben aztán elkezdtünk beszélgetni a lányokról és a csajozás rejtelmeiről, aminek hatására egykettőre akkora spanok lettünk, hogy a csávó szinte megkért, hogy hadd vigyen ki 3 dolcsiért a határhoz. :) Ez így is történt, hatalmasakat derülve suhantunk a határ felé banánültetvények között. A guabitoi határra érve erős kézrázogatást követően elköszöntünk egymástól, majd beballagtam a pecsételős irodába és elköszöntem Panamától. Folytatás... Egy kis összegzés: Panama Összegezve Közép-Amerika legdélebbi országát csak annyit tudok mondani, hogy fantasztikus meglepetés volt a számomra. Elsősorban nem a modernsége és az amerikanizálodottsága miatt, hanem az emberek miatt. Kedves, szeretetre méltó, segítőkész emberek laknak itt és teljes biztonságérzetem volt mindenhol. Még pl. egy Bocas-on "dolgozó" drogdíler csávókámmal is olyan nexusba kerültem (és kerültünk mindnyájan), hogy pl. az egyik este amikor az utcán sétálgatva megtalált engem a manus, mosolyogva közöltem vele, hogy én még mindig nem élek az általa felkínált portékákkal, majd ezt elfogadva megbeszéltük a napi híreket és kedvesen elköszöntünk egymástól. Pedig szerintem nem volt "józan" a manus és ilyenkor az ilyen típusú emberek elég agresszívek tudnak lenni. Maga az ország egy csomó természeti szépséget rejt, s ebből én csak egy kis falatkát láttam. Állítólag Panamában él a világ legtöbb féle madara és rovarféléje, nem is beszélve a növényekről. Ha tengerpartra vágysz, ott van a Csendes-óceán vagy a Karib-tenger, ha hegyekre vágysz, ott a Cordillera Central és Boquete. Nemzeti Parkokból is van egy csomó, melyek közül az egyik gyöngyszem az ország déli végében, a kolumbiai határ fölött található Darién Nemzeti Park. Ezen kívül pedig ott vannak a San Blas Szigetek, melyek több napos megállót képeznek a Porvenir-ből a kolumbiai Cartagena-ba tartó vitorláshajók számára és egy kis ékszer a Karib-tengeren a Kuna indiánokkal együtt. Mindazonáltal ezeket a legjobb a száraz évszakokban, azaz januártól márciusig meglátogatni, szóval még visszajövök ide az tuti. Persze, ha nem csak 6 és fél hetem lenne most egész Közép-Amerikára, akkor valószínűelg egy kicsit még "elpanamázgattam" volna itt, legalább még egy hetet. :) Most viszont csak ennyi jutott. Összesen 162 óra.

Kérem a következőt! :) - NEXT!

Folytatás: Érkezés Costa Ricába (2004.08.05.)



Home  - Napló  - Panama  - Bocas del Toro

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)