Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Ipiales
Bogotá
Medellín
Cartagena
Santa Marta
Ciudad Perdida
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Bogotá

Első nap Bogotában, valamit kirándulás Zipaquirába
2004-06-23
Reggel viszonylag korán felkeltem, mert sokat akartam látni és keveset lustizni. A Hermann-nal folytatott előző napi informálódás következtében az első napi tervnek nem is Bogotá lecsekkolását, hanem egy 50 km-re északra lévő kisvárost, Zipaquira-t terveztem. Illetőleg nem a várost, hanem egy ott található katedrálist. De nem akármilyen katedrálist, hanem egy sóból készültet. Szóval összeszedelődzködtem, s először egy közeli reggelizőben bekaptam 1-2 falatot, majd a Hermanntól kapott utasítások alapján elbuszoztam a város végére, ahonnan a Zipaquirába menő buszok indultak.

Bogotá belvárosában üzemel egy említésre méltó busz, a TransMillenio, mely olyan mint a metró. Zárt, utcára épített állomásai vannak és az egyes csomópontokon ingyenes az átszállás. (Ami persze nem olyan mint a bp-i metró mert ott nem ingyenes). Ezen kívül pedig vannak expressz járatok és lassúak. Szerencsémre véletlenségből épp egy expressz buszra szálltam fel (a sok megadott számú járat közül), így fél óra alatt kiértem a város szélére. Útközben bámultam kifelé a buszablakon és vizslattam a fővárost, de még most sem nyerte meg a tetszésemet ez a hely. Zsúfolt, koszos nagyváros nem túl sok szépséggel. Szóval kiértem a Portal del Norte nevű állomásra, s itt perceken belül leintettem egy Zipaquira felé menő buszt. Kb. 40 percig mentünk mint állat - a sofőrök itt teljesen süsük - majd megérkezés után elindultam felfelé a hegyre a Cathedral del Sal felé. A sóból készült katedrális ma már egy zárt területen található, s bizton állíthatom, hogy Bogotá környékének a legfelkapottabb turistaattrakciója. Ennek következtében sajnos voltak is egy csomóan, főleg meg azért mert ez egy szerdai nap volt és ilyenkor félárú a beugró. (Csak 6 rongy pesó... :) 15 perc séta után megérkeztem tehát a bejárathoz és megvettem a jegyet.

De mit is kell tudni erről a katedrálisról? Zipaquira már évszázadok óta Kolumbia legnagyobb sóbányáját tudhatta magáénak, már a muisca indiánok is innen szerezték a sót. Az évszázadok alatt hihetetlen mennyiségű sót bányásztak már ki innen de még legalább ugyanannyit, ha nem többet rejt a bánya. A hegy szívében 1954-re kifaragtak egy katedrálist két oldalhajóval együtt. Ezt a remekművet sajnos ma már nem lehet látni, mert 1992-ben biztonsági okokból bezárták, viszont 1995-re kifaragtak egy másikat, s ez sokkal nagyobb és impozánsabb - állítólag - mint az eredeti. Az új katedrálist 60m-rel a régi alatt hozták létre, 75m hosszú és 18m magas. A vizit alkalmával persze nem csak ez látható, hanem 14 különböző kis oltárszerű kifaragvány, mely a Via Crucis 14 stációjára utal, valamint egyéb, a katedrálishoz vezető alagutakat és átvezető folyosókat is besétál az ember. Egyszerűen hatalmas ez az egész, látszik, hogy már évszázadok óta megy itt a meló. A katedrális pedig fantasztikus. Ugyanúgy mint egy templom, be van rendezve padokkal, a falakon hangszórók (melyekből szól az amerikai gospel zene - gondolom a turistáknak választották ezt a stílust) és az oltáron pedig egy hatalmas kifaragott - hátulról megvilágított - kereszt, mely messziről úgy néz ki, mintha lebegne. A katedrálist és a folyosókat is egyes helyeken hatalmas márványszobrok díszítik, s pl. az egyik oldalhajóban kialakítottak egy "vízesést" is, vagyis, hogy az is sóból volt csak úgy nézett ki a kékes megvilágításban, mint egy lezúduló folyam. Kb. másfél óráig tartott mire az egészet besétáltam. Az idegenvezetőtől megtudtuk azt is, hogy az egész kifaragott terület 8500 négyzetméter és egyszerre 3400 ember befogadására képes. Jó mi? A katedrális után még egy másik múzeumba is lenéztem, ahol a sóbányászat régi és modern technikáiról volt egy néhány "keresetlen" szó.

Eme fantasztikus mutatvány után kisétáltam a múzeumparkból és megebédeltem egy közeli étteremben, majd leballagtam a főútra és elkaptam egy Bogotá felé menő buszt. Ez a buszsofőr még őrültebb volt mint a másik, úgy előzgettünk kanyarokban, hogy csak lestem. Délután 3 óra lehetett, mire visszaértem a Platypusba, itt pihiztem egy fél órát, majd felbuszoztam az óváros melletti a "Cerro de Monserrate" hegyre felvezető kötélvasúthoz (teleferico). Először elfelejtettem leszállni a buszról és egy atom zorel környékre kerültem, de aztán sikeresen visszataláltam a "teleferico" bejáratához. 10 perc alatt jutottunk fel a csúcsra, ahonnan csodás kilátás nyílt Bogotára. Innen már sokkal barátságosabbnak tűnt a város, mint közvetlen közelről, na persze ez mindig így van. Nem látszott a sok kosz és nyomorúság, hanem csak a makettnak tűnő épületek és a várost körbevevő táj. Fél órát időztem itt fent, majd visszamentem a Platypusba.

Az este hátralévő része elég egysíkúan telt, először 2 órát csevegtem a neten jó öreg Papó barátommal Floridában (aki az időközben megjavított laptopomba az extra memóriakártya visszahelyezése közben véletlenül letört két kis kondenzátort, grrrrr - melyekről napokkal később kiderítettem, hogy nincs igazán nagy jelentőségük, hál Istennek) , majd bekaptam az előző napi étteremben egy zöldség crepe-t (nagyon fincsi volt) és visszamentem a hostelbe pihizni. Tőlem szokatlanul korán, este 10-kor bealudtam.

Séta Bogotá belvárosában, majd este továbbindulás Medellín felé
2004-06-24
Ez a nap először is egy speckó nap, ugyanis ez volt a 29. névnapom napja! A fülem érjen bokáig! :)

Reggel 8-kor keltem majd az előző napi reggelizőhelyen elindítottam a napot egy kis energiabevitellel. Legelső programom a híres aranymúzeum, a Museo del Oro volt, melyről azt olvastam, hogy a világ egyik legnagyobb ilyen típusú gyűjteménye. Stenk, szeretem az unikumokat. (Nagy U-val is. :) Legnagyobb pechemre a múzeumot épp restaurálták, így csak egy kis része volt megnyitva, bár szerencsére ezen a részen volt a lényeg, a Kolumbia területén élt 14 különböző indián népcsoport egyes aranytárgyainak és kultúrális hátterének rövid bemutatása. Legérdekesebb számomra a Tayrona indiánok tárgyainak és az "Elveszett Város" makettjének a látványa volt, mivel tudtam, hogy oda még menni fogok 1,5 héttel később. (Az itt bemutatott tárgyakról és azok megtalálásának a történetéről írok később a "Ciudad Perdida" szekció alatt.) Szóval érdekes volt a sok mese, ismét tanultam egy kicsit...

A múzeum után visszasiettem a Platypusba, mivel elfelejtettem reggel kicsekkolni. Cuccaimat gyorsan összerámoltam, majd a recepción hagytam és elidultam ismét, hogy a Plaza Bolívart, Bogotá főterét meglátogassam. A főtérre vezető út koszos és igénytelen részeken vezetett keresztül, s nem volt igazán biztonságérzetem, az az igazság. Pláne, hogy kivilágítottam a tömegből. Nem volt egyetlen turista sem az utcán, én voltam az egyetlen gringó és ezt mindenki bámulással konstatálta. Zaklatást és egyéb nem kívánatos megközelítést elkerülendő egy többszörösen visszaeső gyerekgyilkos zord arcával sétáltam körbe ezt a részt. Nem is jött oda hozzám senki. A főtér nem volt valami nagy durranás, de azért megpróbáltak lelejmolni a hajléktalanok. Békénhagyást elősegítendő bementem a híres katedrálisba és egy fél órát pihentem. A katedrális után a következő állomás a medellíni születésű híres kolumbiai festő- és szobrászművész, Fernando Botero múzeumába látogattam el. Érdekes látásmódja van Boteronak, minden egyes általa festett vagy szoborként megalkotott alaknak duci, kövér, dagadt a formája. Persze azonnal felismerhetők a figurái, s valószínűleg ez is volt a célja. Mivel Botero egy elismert művész már hosszú évtizedek óta, így sikerült Európából is összeszedegetnie egy komoly gyűjteményt, mely ugyancsak itt van kiállítva. Pl. Picasso, Monet és Pisarro voltak a gyűjteményben, csak hogy egy néhány nevet említsek. Nagyon kellemes időtöltés volt ez a múzeum, ismét rá kellett, hogy jöjjek, hogy egyedül múzeumozni a legjobb. Kikapcsol, pihentet és művel. Oh yeah.

A múzeumlátogatás után bementem egy közeli előkelőbb étterembe és megebédeltem. Egy speckó kolumbiai ételt próbáltam ki, de sajnos nem sikerült kiderítem a nevét ennek a különlegességnek. Vagyis hogy mondták de nem értettem. Mindegy. A délután hátralévő részében még sétálgattam egy kicsit, majd ismét egy internetkávézóban kötöttem ki egyéb látnivalók híján.

Este 8-kor aztán egy kolumbiai srác és egy angol lány társaságában kibuszoztam a központi buszpályaudvarra, ahol bekaptam egy-két falatot vacsi gyanánt, majd a 21.30-kor Medellín felé induló Bolivariano busztársaság atomkényelmes légkondis buszával elhagytam Bogotát. Elég is volt ennyi belőle. Szerencsére a buszon nem voltak sokan, így sikerült 2 széken elterülnöm, bár a pihenésem még így sem volt felhőtlen, mivel valami állandóan kattogott a buszban, valamint a vetített film közti szünetekben (ilyet se láttam még, hogy egy buszon vetített filmet reklámokkal szakítanának félbe) a busztársaság izomból ordító reklámszignáljára folyamatosan felébredtem. Hogy minek van ilyenekre szükség??? "Fujj Bolivariano!"

Folytatás: Medellín (2004.06.25. - 06.26.)



Home  - Napló  - Kolumbia  - Bogotá

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)