Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Salar de Uyuni
Potosí
Sucre
La Paz
Rurrenabaque
Copacabana
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Copacabana és a Titicaca-tó

La Paz - Copacabana, Titicaca-tó
2004-05-01
ÉLJEN A MUNKA ÜNNEPE! MAGYARORSZÁG EU TAG! Nagy nap ez a mai. Na de még mielőtt a nap elindult, volt egy borzalmas éjszaka. A sok la pazi aludni nem tudó barom (már bocs) az éjszaka közepén petárdákat robbantgatott és iszonyú hangoskodást csapott, így kismilliószor felébredtem. "ELEGEM VOLT LA PAZBÓL, el akarok már tűnni innen....!!!!" - Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben. Hál Istennek erre már nem sokat kellett várni.

Nem sokkal 7 után felkeltünk, összecuccoltunk, majd lementünk a portára várni a buszt. A Hotel Continental előtt - ahol aludtunk - eddigre már hatalmas piachangulat alakult ki. Helyi piacosok tömkelege árulta portékáját és kiabálta az egyes cikkek árát fennhangon. Jópofa volt. 3/4 8 magasságában aztán be is futott a Diana Tours Copacabana-ba közlekedő busza, amit még előző nap a buszállomáson szerveztünk le. Mivel túrabusz volt, nem pedig helyközi járat, ezért eljött minket felvenni a megadott szálláshelyünkre. Na, ez legalább kényelmes volt. A busz még egy fél óráig keringett a la pazi belvárosban, aztán fél 9 körül már "elfele" nyomultunk. Az idő csudiszép volt, s a buszút sem volt annyira gáz mert a "megszokottal" ellentétben túrabuszunk nem állt meg minden sarkon újabb utast felvenni. A Titicaca-tavat kb. másfél óra után értük el de Copacabana ettől a ponttól még elég messze volt. Fél 11 lehetett, amikor elértük San Pablo de Tiquina nevű falucskát, ahol le kellett szállnunk a buszról és egy vizitaxival kellett átvergődnünk a Tiquina-szoroson, ami egy kb. 1 km-es rés a Titicaca-tó keleti végén. Átvergődés után visszaszálltunk a buszra és még vagy 3/4 óráig utaztunk mire végre beértünk Copacabana-ba, ami a Titicaca-tó bolíviai oldalán található legjelentősebb kisváros 10km-re északra a perui határtól.

A buszról leszállva újfent hostel- és hotelügynökök támadtak meg bennünket. Az egyiknek el is fogadtunk az ajánlatát. Szálláshelyünk a tóra néző Hotel Mirador lett fejenként 30 pénz/éjszakáért, reggelivel együtt. Lecuccolás után azonnal elmentünk ebédelni egy közeli étterembe amit a Lonely Planet javasolt. Jól belaktunk, hehe. Ezek után még ledobtuk a szennyest egy mosodában, majd elindultunk a délutáni sétára.

Copacabana a Titicaca-tavon kívül a közeli Isla del Sol (Nap Szigete) és Isla de La Luna (Hold szigete) miatt híresült el leginkább, mely az Inkák történelmében nagyon fontos szereppel bírt. Na de erről majd később. Lényeg, hogy Copacabanatól északra 17km-re a Nap Szigete felé kinyúló földnyelv végén található egy Yampupata nevű halászfalucska, s ide akartunk eljutni. El is indultunk szép lassan. Az úton nem sok gringó volt, főleg helyiekkel futottunk össze. Néha-néha meg-megálltunk bámészkodni és fényképezni. A táj ismét csodaszép volt. Mivel elég komótosan ballagtunk, ezért 1,5 óra séta után elhatároztunk, hogy inkább visszasétálunk Copacabana-ra, mert a híres Titicaca-tavi naplementét a 3966m-re város fölé magasodó Cerro Calvario-ról szerettük volna megnézni. Visszaballagás után beszereztünk egy kis rágcsálnivaló elemózsiát, majd felmásztunk a hegyre. A mászóka borzasztóan fárasztó volt. Nem is tudom, hogy mi lesz velünk majd az Inca Trail-en (Machu Picchu-hoz vezető út, az "Inkák útja"), ami ugyanekkora tengerszint feletti magasságban megy 33 km-en keresztül fel, s le. Szóval majdnem kiköptük a tüdőnket, de felértünk. A "kemény munka" szerencsére nem volt hiábavaló, mert a naplemente fenomenális volt. Digitális fényképezőmmel kattingattam, mint a japánok. Milyen jó is, hogy laptoppal utazom, így nincs a fényképezésnek határa. Csak amennyit nem szégyellek. :)

Naplemente után lemásztunk a hegyről és visszamentünk a belvárosba internetezni egyet, majd a hotelünkben pihiztünk egy sort. Vacsorázni 5-en indultunk, Mike + én, valamint 2 brit és egy izraeli lány. Az egyikőjük Mike korábbi utazócimborája volt Brazíliában és itt újból összefutottak. Na de ez is egy sztori, hogy hogy találták meg egymást, így elmesélem. Még az ebédünk után Mike beugrott emailezni 5 percre és bekapcsolta az MSN Messenger csevegőprogit, hogy megnézze van-e valaki a cimborák közül online. Mivel nem volt senki, így kikapcsolta a progit de nem jelentkezett ki, ami azt jelenti, hogy a követkető alkalommal, ha elindítja valaki a programot, akkor automatikusan az utolsó felhasználó jelentkezik be. Ez is történt. A következő "programelindító" az ugyanahhoz a géphez leülő Matt (Mike cimborája) volt, aki a program elindulása után a bejelentkezett felhasználóként megjelenő emailcímet azonnal azonosította, majd valamilyen belső megérzés folytán a hotelünkbe jött lecsekkolni, hogy nem vagyunk-e esetleg oda bejelentkezve. És hát bingó volt. Kicsi a világ már megint bebeeeeeeeeee.

A vacsi befejeztével visszamentünk a szállásra és elpilledtünk egy-kettőre.

Kirándulás Copacabanaból az Isla del Sol-ra, a Nap Szigetére
2004-05-02
Május első vasárnapja, azaz ANYÁK NAPJA ez a nap, minden kedves édesanyának SOK SOK boldogságot kívánok!!

Reggel korán keltünk mert a hajók a Nap Szigetére reggel 8:30-kor indulnak és még reggelizni is akartunk. Miután mindez (összecuccolás, "csomag szállásonhagyás", plusz reggeli) megtörtént, kiballagtunk a hotel előtti kikötőbe. Megvettük a jegyeket, majd felszálltunk a hajóra. Indulás előtt kiabálás "Ivan, Ivan" hallatszott a város felől. (Ez olyan drámaian hangzik, ugye??) Gaby és Keren érkezett, a két izraeli lány, akivel a pampa túrát nyomtuk. Ez nem volt akkora meglepetés mert tudtuk, hogy ők is erre jönnek tovább. Mindenesetre jól megörültünk egymásnak és a Nap Szigetéig tartó 2 órás hajóutat nagyon vidáman beszélgettük végig.

És most egy pár szó a Titicaca-tóról. Ez a világ talán 4. (de lehet, hogy 5. vagy 6.) legnagyobb tava ha jól emlékszem. Mivel már most ennek leírásakor találgatok, ezek szerint lehet, hogy nem emlékszem jól. Na mindegy. Szóval bazinagy egy tó Bolívia és Peru határán. Összesen 230 km hosszú, helyenként 97 km széles és 3870 m átlagos tengerszint feletti magasságban fekszik. Területe 8549 négyzetkilométer egészen pontosan. A világ legmagasabban fekvő hajózható tava. A tó nagyobbik része Peruhoz tartozik de az Inkák történelmének szempontjából döntő jelentősséggel bíró "Isla del Sol" mégis a bolíviai oldalon van. Hogy miért is Titicaca a neve? Az inkák egyik "szent állata" a Puma volt. Inkául (azaz quechua nyelven ez "Titi"). A szigeten található egy hatalmas szikla (mely szemből nézve tényleg emlékeztet egy puma fejére), mely az inkák "Szent (puma) sziklája", másnéven Titi-karka. (A "karka" quechául sziklát jelent.) Az inkák úgy hitték, hogy ez a szikla volt a Nap szülőhelye. Ezért is a sziget neve. A szigeten található eme szent "puma szikla" miatt a tavat az inkák a Titi-karka tavának nevezték, innen jött a név. A spanyolok a XVI. századi hódításaik után azonban ezt a nevet is, mint sokminden mást, némileg megváltoztatták, mert így könnyebb volt kimondani "r" nélkül. Ki érti ezt?, ki érti ezt?, Én nem...

A szigetre való érkezés után helyi gyerekek rohantak meg minket édessüti és egyéb kekszecskék reményében. Nem volt nálunk semmi de gyorsan vettünk egy pár dobozzal s ezzel le is kenyereztük őket, hogy stenk fotókat készíthessünk róluk. Fényképezkedés és barátkozás után elindultunk egy 4 órás ösvényen, ami a sziget északnyugati végén található Cha'llapampa nevű falucskától (ahol kiszálltunk) a sziget egy délkeleti pontján lévő Japapi nevű falucskáig tart. Az ösvény első része még egy ideig ENY felé halad tovább a Chincaca nevű Inka romvároshoz (ahol a Puma sziklája is található). Maguk a romok elég jelentéktelenek, s a tény, hogy 99 százalékát újjáépítették még jelentéktelenebbé teszi az egészet. Mindenesetre kipipipáltuk. A romvárosban az egyik helyi idegenvezető srác sok-sok érdekességet mesélt az Inkák Nap szigetével kapcsolatos történelméről. Fél órás nézelődés után elindultunk délnek.

A Nap szigete elég egy kietlen, vegetáció és vadvilágmentes sziget. A déli pont felé vezető 3 órás ösvényen nem túl sok látnivaló volt. A magasság miatt nehéz volt a séta néhány helyen, de túléltük. Kb. 2 óra menetelés után megálltunk egy rövid pihenőre és Gaby jóvoltából (aki ugye "eredetileg" argentín) ittunk egy MATE-t. Teljesen fain ez a MATE, utána kell majd néznem otthon, hogy árulnak-e valahol mate gyógyfüvet. Teázás után aztán gyorsan ledurrantottuk a hátralévő távot és pontosan a délután 4-es délutáni indulásra leértünk Japapi kikötőjébe. A visszaút ugyancsak 2 órás volt, aminek nagy részét egy tök helyes svájci német lánnyal beszélgettem végig. (Volt barátja...) Este 6 előtt egy picinkével értünk vissza Copa-ba. Nem mondanám, hogy életem egyik legfantasztikusabb élménye volt ez az egész napos kirándulás de a túrázás mindenesetre nagyon jól esett és még tanultam is valami újat.

Eredetileg úgy volt, hogy ezen az estén elhúzunk Bolívilából, mert féltünk, hogy a másnapra beharangozott országos sztrájk a határállomásokat is érinteni fogja de a busztársaságok ezzel ellentétes értesülései miatt úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy estét. Megvettük a jegyeket tehát másnapra és elmentünk vacsizni. Vacsi után visszamentünk a cuccainkért a szállodánkba (ahol már nem volt aznap estére hely), így az egyik közeli vendégfogadószerűségbe mentünk (ahol a lányok is megszálltak), s kivettünk egy szobát 15 / kopf-ért. Lepukkant volt a kégli de biztonságosnak tűnt, így nem bántuk. 1 órás "csendespihenő" után elementünk még becsapni egy pár sört, majd hazamentünk aludni.

Bolíviát letudtunk, irány Peru!!! De most már tényleg...

Folytatás: Peru



Home  - Napló  - Bolívia  - Copacabana

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)