Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Salar de Uyuni
Potosí
Sucre
La Paz
Rurrenabaque
Copacabana
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Sucre

Sucre: Városnézés és egy esős nap
2004-04-19
Reggel 10-ig lustálkodtunk. Jól esett végre egy kiadósat aludni. A napi terv szolíd városnézés és számomra a weboldal frissítése volt. Sajnos az idő elég szomorúnak indult, így nem sok reményünk volt tüzetes vizsgálódásra. Ok, ok van esernyő is de akkor sem túl nagy móka várost nézni szakadó esőben. Mike összefutott Peter-rel és Chelra-val, a dél-afrikai párral a hostelünk portáján egész véletlenül. Ők Uyuni-ból Tarija-ba mentek, aztán egyenesen Sucre-ba, ugyanabba a diákszállóba. A világ ismételten kicsi volt. :)

Sucre-ről annyit érdemes tudni, hogy az ország második legnagyobb városa és La Plata (ezüst) néven hosszú évekig Bolívia (korábban felső-peru) fővárosa volt. A spanyoloktól való függetlenedés után a felszabadítóról nevezték el a várost s egészen a XX. század második feléig fővárosként üzemelt. Az igazság, hogy még ma is a második főváros szerepét tölti be, ugyanis a legfelsőbb bíróság itt található és nem a hivatalos fővárosban, La Pazban. Impozáns kis város 2700m-rel a tengerszint fölött, talán Bolívia egyik legszebb települése.

Kb. már déli 12 is lehetett mire elindultunk reggelizni. Mette hosszú internetezésbe keveredett egy otthoni barátjával, így Mike-kal ketten mentünk "felfedezni" Sucre-t. Először egy főtéri kávéházban kajáltunk egy nagyot, majd körbesétáltuk a belvárost. Az eső egy idő után csak szemerkélt, de ennek ellenére sem túl sok kedvünk volt bármit is csinálni. Kora délután frissítettem végre a weblapot, s rekordot döntöttem időben. Sok volt a fotó és sok volt a sztori, így vagy 2,5 órába telt mire mindent megcsináltam. De jó érzés is az, amikor kész van minden és ismét naprakész a weblap. :)

Internezetés után nem csináltunk egyebet, mint sétálgattunk az utcán és figyeltük a helyieket. Rengeteg érdekes ember van Bolíviában. Az érdekesség főleg az, hogy a nők nagytöbbsége ilyen népviseletszerű hosszú ruhában van felöltözve, a férfiak viszont normálisan. Legalább a nők felének a hátán ott lóg a színes pokróc és az abba csavart gyerek vagy eladásra szánt portéka vagy egyszerűen csak bármi személyes holmi. A hátizsák valószínűleg drágább mutatvány lenne és jobban behatárolná a cipelendő cuccok mennyiségét. A pokrócok elég nagyok és attól függően hogy mennyire hajtogatják össze, több/nagyobb vagy kisebb/kevesebb holmit lehet beletekerni. Érdekes megfigyelés ugye? :)

Este 6 lehetett mire visszatértünk a szállásunkra. Mike-kal mindenféle zenéket válogattunk órákon keresztül egymás gyűjteményéből, jól elszórakoztunk. Este 9-kor pedig fogtunk egy taxit, hogy megváltsuk a másnapi buszjegyet La Paz-ba. A taxisofőr jókat mosolygott a buszpályaudvarra vezető úton, eleinte még nem tudtuk, hogy miért. Aztán mikor odaértünk, kiderült a turpiszság. A buszpályaudvar ugyanis ilyen "későn" már zárva volt. Kiakadva mondtam a csávókámnak, hogy "miért nem szóltál öreg, hogy zárva lesz az egység???", mire mosolyogva azt válaszolta, hogy "azért mert nem kérdeztem...". Kissé ideges lettem de nem volt mit tenni, visszamentünk a belvárosba. Lehúztak minket összesen 14 bolivianoval. (kb. 370 Ft. ) Az este még elmentünk egy kínai étterembe vacsorázni, majd 11 magasságában bealudtunk.

Nem volt túl eseménydús ez a nap dehát ilyennek is lenni kell, nemdebár...

Rövid séta Sucre-ban, Dino-park és továbbindulás La Pazba
2004-04-20
Reggel ismételten 10-ig aludtunk. Felkelés után gyorsan összepakoltunk, majd elirányultunk a buszpályaudvarra és megvettük a jegyeket a du. 5-30-as la paz-i járatra. Ezek után visszadzsaltunk a szállásra, kijelentkeztünk és kifizettük a két éjszakát, majd elhelyeztük a hátizsákjainkat a hostel "csomagmegőrzőjében" és elindultunk reggelizni.

Ismét a főtéren találtunk kajáldát, ezúttal egy Joyride nevű kávéházba mentünk, mely 2 holland harmincegynéhány éves csávesz tulajdonában van és tiszta egy gringó hely. Csak utazók járnak ide szinte, jó a zene és nagyon finom a kaja. Hihetetlenül megtömtük a majmot, majd elgondolkodtunk, hogy mit kéne csinálni aznap. Egy pár nappal korábban megtudtuk, hogy Sucre mellett 7-kmre van a világ legnagyobb dinó lábnyom parkja, melyet mindössze 15-20 éve fedeztek fel. Mike-nak nem sok kedve volt az egészhez (olyan humbugnak hangzott ez az egész) de mivel Sucre-ban maximum csak a helyes kis koloniális épületeket és templomokat nézhettünk volna meg, így mégiscsak a "dinók mellett" döntöttünk. A reggelit befejezve kisétáltunk a főtérre és azonnal elcsíptük a pontban déli 12-kor induló "Dinó buszt". A mókáért (transzport, belépő és idegenvezető) 30 boliviano-t számolak fel (az kb. 780 pénz Magyarhonban), ez elég barátinak hangzott.

A Dinó Parkba vezető út a város szegényebb részein is keresztül ment, így sajnos itt is volt lehetőségünk megszemlélni a nyomort. Szomorú látványt nyújt a sok szerencsétlen szegény ember errefelé. Az érdekesség, hogy pl. Brazíliában is sok a nyomorgó ember de ott mégis mindenki vidám. Lehet, hogy ez csak azért van persze mert ott sok a napsütés és mellesleg ott a tenger de itt a bolíviai Altiplano-n 3000 méterrel a tengerszint fölött ez merőben más. A nagyon szegény emberek ritkán mosolyognak, és állandó szomorúság ül az emberek arcán. Kb. fél óráig tartott a város szélén található Dino Parkba eljutni. Az idő napos volt és vidám, így a mi kedvünk is nagyon jó volt.

A Dinó Parkról annyit kell tudni, hogy a Sucre melletti kálciumbányászok fedezték fel 20 éve. Már nem a parkot, hanem a dinó lábnyomokat. A hatalmas hegyről rétegekben fejtik le a sziklákat, s a mélyebben fekvő kemény és puhább rétegekben kb. 20 éve érdekes lábnyomokat fedeztek fel. A lábnyomok azonosítására azonnal tudósokat hívtak az Egyesült Államokból és kiderült, hogy több rétegben található lábnyomok a 65 millió évvel ezelőtt ezen a területen élt dinók lábnyomai. Akkor természetesen ez a felület vízszintes volt (most kb. 70-80 fokos szöget zár be a földdel), de az évmilliók tektonikus lemegmozgása következtében a talaj felgyűrődött. Az évek során kiderítették, hogy kb. 7-8 féle dinó lábnyomait őrzik a hegyek. Nem tudnám felsorolni, hogy melyek ezek a hatalmas hüllők de mindenesetre érdekes volt ilyet látni és elgondokodni a 65 millió éven. Hát, az se tegnap volt. A kálciumbányászat ma is keményen folyik, aminek következtében sajnos a puhább rétegekben levő nyomok egyre csak potyognak le a falról. Állítólag az amerikai tudósok megpróbáltak egyes részeket múzeumi célokra a hatalmas felületről eltávolítani, de az anyag egyre csak esik szét, így ez sajnos nem sikerült. Bolívia szegény ország révén nem engedhet meg magának akkora luxust, hogy ezeket az évmilliós emlékeket szakszerűen megőrizze, így az is elképzelhető, hogy ezek a nyomok egyszer csak el fognak tűnni. Addig viszont gyűjtik a pénzt a park fenntartására amennyire csak lehet.

A Dinó parkból délután 3-ra értünk vissza. Az idő ragyogó volt, így sétálgattunk és élveztük a napot. Végigsétáltunk a hatalmas belvárosi piacon és jókat derültünk a helyi embereken. A szállásra fél 5-re mentünk vissza, majd zsákjaink "begyűjtése" után fogtunk egy taxit és elmentünk a pályaudvarra. A buszunk nem sokkal 17.30 után futott ki Sucre-ból. Hát, Bolívia távolsági buszai nem olyan királyak mint a chilei és argentin buszok de azért a Trans Copacabana eme járata egész tűrhető volt. Az egyetlen dolog, amire állítólag figyelni kell, az a csomagod, ugyanis rengetegszer előfordul egy ilyen szegény országban, hogy a turisták hátizsákjai csak úgy "véletlenül" eltűnnek út közben. Mike-kal szerencsére pont a csomagtartó fölött kaptunk helyet, így kényelmesen szemmel tarthattuk a "csomagmozgást". Egy óra elteltével megálltunk egy rövid vacsi időre. Itt semmi különös nem történt, csak annyi volt az érdekes, hogy az egyik egészen jól öltözött nő a buszról leszállva a jobb első kerékhez leguggolva halál nyugodtan odakisdolgozott (igaz, már sötét volt ekkor de akkor is), miközben mások még szálltak le a buszról. Hát, ahogy érzed... :)

A rövid pihenő után még az ettől a ponttól 2 órányira lévő Potosíban (igen, ugyanarra mentünk, mint amerre jöttünk) álltunk meg egy pár percre, majd végre tényleg La Paz felé vettük az irányt. Egy ideig még egy spanyolra szinkronizált amerikai blődséget (Spymate) néztünk, melynek főszereplője egy csimpánz volt, majd beszunnyadtunk.

Folytatás: La Paz (2004.04.21. - 04.25.)



Home  - Napló  - Bolívia  - Sucre

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)